A. NEO BALLARD

ELŐSZÓ  

Ebben a válogatásban olyan gondolatsorok kerültek papírra, amik 2003 januárjától, 2003 júniusáig, vagyis egy féléves időszak alatt születtek meg bennem. Ebben a munkában mindenhol ott látom a Gondviselés kezenyomát, különösen az engem támogató kis létszámú csoportban, akikkel ez idő alatt rendszeresen, közös kijelentéseket vettünk az Egyház helyzetével kapcsolatosan. Egyház alatt, a mi felfogásunk szerint nem egy felekezetet értünk, hanem felekezeteken túl mindazok körét, akik Krisztust vallják hitük egyedüli fundamentumának, és kizárólag Őt tekintik Uruknak, és Megváltójuknak. [I.Kor.3:11]

E könyvben nincs feltétlenül megoldás arra nézve, mit, és hogyan kellene az Egyháznak tennie ahhoz, hogy megtérhessen, és újra az első, pünkösdi kapcsolatába éljen Megváltójával! Csak arra teszünk kísérletet, hogy visszaásunk a kezdetekhez, és megbolygatjuk kissé a mai hívők hitének alapjait, vajon biztosan az eredeti „gyökérből” nő e ki hitük épülete. Célunk az igazi hit keresése, és megerősítése a hamis hagyományok leleplezése által. Küldetésünk az ébresztgetés, a szemek felnyitása, a választ pedig jelentse ki mindannyiunk szívébe, a bölcsesség és kijelentés Szelleme!

Mivel az Írások, a történelmi bizonyítékok, és személyes megtapasztalások alapján úgy érezzük, hogy a Szabadító egy ma is élő személy – aki nevét nem megtagadva, ma is élő és személyes módon találkozik az Őt segítségül hívó emberrel –, ezért gondoljuk, hogy szükséges felülvizsgálnunk azokat a fogalmakat, élményeket, amelyekre a hitünk épül. Megfigyeléseink szerint ugyanis, ma a hívők tömege könnyen megtanítható arra, hogy bibliai kifejezéseket használva írják le, hitük születésének körülményeit, miközben a valóságban talán nem is pontosan ugyanazokat a megtapasztalásokat élik meg, mint azok az első századi személyek, akiktől „kikölcsönözték” az igei szóhasználatukat. [Jer.23:30]

A Biblia (a benne hívők számára) Istennek – vagy az Ő embereinek –, bizonyos helyzetekben kimondott szava, és cselekedete amit írásban rögzítettek. Ebből láthatjuk azt a tényt, hogy a bukott emberhez tud a Teremtő értelmes, emberi nyelven, hallható módon szólni. Vagyis nincs ennek semmi akadálya, legalábbis az Ő részéről. Az Újszövetség idején írt Zsidók levele pedig azt jelenti ki, hogy ezután már nem csupán emberi, és angyali közvetítők által szól hozzánk, hanem közvetlen a Fiú által beszél szolgáival [Zsid.1:1]. Ezeket a szolgákat pedig az örömüzenetük átadásában nagy jelekkel, csodákkal, és sokféle erőkkel, és a Szent Szellem friss kijelentéseivel (napi vezetéssel) biztosítja, hogy ez a rendkívüli üdv üzenet biztosan és valóságosan elérhesse az emberek bűntől (az eltévedt létezéstől) érzéketlen szívét. [Zsid.2:1– 4]

Ezek a versek is igazolják, hogy a „szabadulás örömhíre” – vagyis az evangélium –,  közvetlen a természetfeletti Fiútól hirdettetik, és ezért hallanunk, és látnunk is kell ennek természetfölötti bizonyítékait. Ezt tehát, az Írások szerint az Isten így akarja, mert neki így tetszik. Az évezredek óta becsapott, és kiábrándult emberiségnek bizonyítékokra van szüksége, és nem csak ígéretekre…

Ezért mondja Pál apostol, hogy semmilyen más alapzata nem lehet a hitünknek, mint maga Jézus Krisztus, aki személy [I.Kor.3:11]! Sehol nem mondják az újszövetségi írók, hogy az Ő Istentől ihletett levélgyűjteményük legyen a hitünk alapja! Sőt, Isten nem tekinti jó szemmel, ha valaki másnak az élő Istenkapcsolatából származó személyes kinyilatkoztatását úgy éljük meg, mintha azt mi kaptuk volna személyesen. Ezt az Ige lopásnak nevezi [ismételten Jer.23:30…]!

Azt mondja még továbbiakban az apostol erről, hogy Isten írott Igéje hasznos a tanításra, a helyreigazításra, az útjaink igei megjobbítására, a nevelésre, hogy tökéletesen alkalmas, és felkészített legyen Isten embere a jócselekedetekre. [II.Tim.3:16,17] Igen, hasznos! Felkészít a jócselekedetekre! Sőt, bölcsé tehet az üdvösségre, de csak ha már előtte Jézus Krisztusban Isten embere, vagyis hívő lettél! [lásd II.Tim.3:15]

Az első században először Jézus személyével találkoztak az emberek, aki hitelességét az Atyától nyert szabadító erők bemutatásában érdemelte ki előttük. A helyzet nem változott meg halála, feltámadása és Menybemenetele után sem, mert megdicsőülésével elnyerte a Szellem ígéretét, és elküldte azt a Földre a benne hívők részére, hogy a Szellem bizonyságtevő erejében hirdessék a szabadítás örömhírét a világ végezetéig. A világ vége pedig még nem jött el (vagyis a bizonyságtevésnek is változatlanul ugyanabban a szabadító erőben kéne működnie, mint az első-században)!

Tehát látásunk szerint, ma is a Biblia lapjain olvasható evangéliumot, a Biblia lapjain megörökített módon kellene az Egyháznak hirdetni (pontosan és változatlanul az eredeti minta szerint)! Vagyis az embereknek be kell mutatni a feltámadt – tehát ÉLŐ – , és Uralkodó Jézust, aki a Szellem közvetítésében – a Szellemben való elmerülés (alámerítés-keresztség) által – személyesen találkozik a megszabadítandó személyével, és a szívébe költözve, élő közösségre lép vele, az Ő földi testébe, a Gyülekezetbe [eklézsia] bekapcsolva, belekeresztelve őt!

Jézus személye az „Ajtó”! Csak rajta keresztül szabadulhatunk ki, a jelenlegi rendszerből! Ő az egyedüli „Kulcs” – (a „Jelenések” könyve szerint a) „Dávid kulcsa” –, aki megnyitja a gonosz bilincseit életünkön! Ő az egyedüli „Út”, ami elvezet az Örökkévaló otthonába bennünket… Csak, és kizárólag az Ő személyével való találkozásra, és egyesülésre van szükségünk ahhoz, hogy Isten tervei megvalósuljanak életünkben, „mert aki az Úrral egyesül, egy szellemmé lesz Ővele” (I. Kor.6:17)!

Ezek szerint, ha az írott Ige hasznos, mennyivel inkább nélkülözhetetlen, és kihagyhatatlan ALAP hitéletünkben az ÉLŐ Igével, a Krisztussal való személyes, intim közösség egy szellemben! Krisztus az égi dimenzióban nem betű, vagy írás, hanem (élő, FŐ-papi, közbenjárói) Uralkodó, aki megkapott minden hatalmat Égen, és Földön (amely húsvétkor és pünkösdben megnyert mindenhatóságát az embereire hagyta örökül/örökre, hogy ti, mint a földön Krisztusban hívők "kígyókon és skorpiókon *TAPOSSATOK, és az ellenség MINDEN erején, és hogy SEMMI se árthasson nektek"!+!!! [LUKE - X.19])! Vele kell egyesülj az Ő Szellemén keresztül, hogy te is krisztusi, azaz keresztény legyél! Ő „a világ Világossága”, és ha nem vagy benne, és Ő nincs benned, hanem rajta kívül vagy, (akkor szellemben) sötétben vagy.

* a TAPOSÁS-ról egy-két kiegészítő > Jézus az I.Mózes 3:15-re alapozza "az Úrral egy szellemmé egyesült" hívőknek a Földön való Krisztus-i szerepét; illetve Pál így is megismétli ennek a földi szerepnek Istentől valóságát "az Úrral egy szellemmé egyesültek" részére > "A békességnek Istene megrontja a Sátánt a Ti lábaitok alatt hamar.."!!! (Római levél 16:20 [XVI/XX])

(Amikor Ő visszatér szolgáival a teljes Világosság Dics-ős-ég-[eg]-ében az emberi termését learatni -- a másoknak ÉLETTEL SZOLGÁLÓ búzának örök-re-menny-be-tározásához, valamint az élősködésében [vagyis az Istentől nyert megváltott életével, így a Jézusnak drága vér-áldozatán át ingyen nyert kegyelemmel ön-célú vissza-éléseiben] megtöretlen gaznak pedig az örök-tűzre vetéséhez --, akkor a nem Jézus Igazságában ön-FeLeDeTT/ön-FeLaDoTT, tehát a nem a Jézus Világosságában járó, így pedig a Jézus kenyerével nem is ÉLŐ, és másokat azzal nem is ÉL-TETŐ vérszívó gaznak ez a -- hamarosan érkező, és erőre kapó -- Dicsőség-tűz a vissza-élő sötétségét örökkévalóvá fogja keresztelni! Mert, "...ha a [lét-]SZEM-[lél-et]ED rossz [földi/testi/természetes, tehát a "jó és a gonosz" természeti-térerők programjaitól vezérelt], akkor végül a teljes lényed elsötétül [el-hal* = Istentől el-válik]. Ha pedig emígyen a benned lévő fény [a jelenlét-tudatod Krisztuson kívüli] SÖTÉTsÉG [vagyis, ha az ajándékba nyert élettel csupán "emberien" ÖN-CÉLÚ VISSZA-ÉLÉSBEN létezel], mekkora lesz akkor a [Jézus Dicsőségének megjelenésekor lelepleződő] sötétséged [amit most még "világosságnak" / "igazságnak" / "életnek" akarsz látni és láttatni]?" /MATT - VI.22,23/.

* el-hal = Istentől el-válik ~ a bibliai nyelvezet a "halál" kifejezést nem a "megsemmisülés" értelemben használja, hanem elsősorban és alapvetően az emberi létezés szellemi elsötétülését jelenti ki vele. Jézus is használja az amúgy fizikailag-biológiailag "élő" emberekre a "halottak" leírást az evangéliumában [akárcsak az apostolok a leveleikben]! Tehát a bűn céltévesztésében létező, vagyis a szellemi, és így lelki elszakadottságában már a testi létükben is eleve halott lelkekről van itt szó, aminek okán lét-állapotunk Jézus tanításában alapból "gonosz", s így megváltásra szorul!

Tény-szerű, hogy a "jó és gonosz tudás gyümölcsét" választó földi/halott természetű ember ős-öröklötten "jóra és gonoszra" is képes. Így hát folyamatos lét-haldoklása közben -- kulturális-műveltségi normái szint-minőségének megfelelően -- tudhat egyéni és közösségi érdekei szerint akár "jól" is viselkedni. Azonban az ezen lét-érdekektől ind-ok-ol-tan, a kény-szerű szükség-szer-űs-égben megfogalmazódó viseleti normák, hagyományok és iratlan, majd írott szabályok /törvények/ által "csupán csak" a földi-síkú együtt-élési és túlélési-viseletet biztosíthatják a közösségben létezni akarók a maguk számára. Illetve -- egy esetleg még meglévő "magasabb, spirituális és morál" szintű ön-tudatban létező ember, illetve közössége -- a "jó és gonosz tudás-fa" választásától élő-halott természete ellenére, az égi forrású, de földre-kötött létének szellemi ön-visszaigazolását is kutathatja az öröklött túlélési, és reményt kereső "norma-hagyományaiban". Ennek viszont mindenképpen a Krisztus-i megváltásban kell betöltődnie akkor, ha Isten-i örök-lét-minőségben kívánunk -- az örökre lezáródó történelmi korok [vagy személyes korunk], csupán időszakosan érvényes túlélési hagyományain túl -- tovább Élni!

A testi, a fizikai halál [mint a céltévesztett létálapotunk bizonyítéka] nem számít semmit egy igazán hívőnél, hisz Jézus feltámadásában részesül [mert ahogy Jézus Ember-fiaként azonosult veled is az emberi halálodban, úgy azonosulhatsz te is Vele az Ő Isten-fiúi Feltámadásában]. A szellemi halál viszont örök kárhozatban tartja a megváltását elutasítót. Az Isten elképesztő szeretetéből, a céltévesztett, így a bűneiben örökre [a testi halálon túl is] lélek-halott embereknek az ingyen odaadott Jézus-i megváltás az egyetlen, és nem is akárhova [Isten dicsőséges trónjához] vezető kiút e démoni szellem-csapdából! Ennek a megváltásnak [Jézus élet-ajándékának] teljes szívű el- és be-fogadása nélkül azonban az istentelen sötétség fájdalmainak kötelékeiben szenvedve maradunk szellemi öröklétünkben. Mennyire értelmetlen tehát elutasítani -- ezzel az örök kilátással a halott [elsötétült > az Élő Isten Dicsőségéből ki- és elszakadt] -- szellem-lelkünk ingyen megváltását és Isten-fiúságra feltámasztását Jézus ajándékában! ...

Azoknak a "szellemi finnyásoknak", akiknek ez a legfelsőbb trón-pozícció Isten-fiúként még mindig "csak forma", s ők "szerényen" Krisztust is "megkívánják haladni", nos nekik szóljon most ez az apostoli tanítás a Krisztusban ingyen megváltottság lehetséges végső állapotáról > "Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben." I. Kor.15:28)

Ha nemcsak régen élt emberek ránk maradt leírásiból, közvetve akarod ismerni a Mindenható Szabadítót, ha nemcsak a Biblia nevű emlékkönyv betűivel szeretnél találkozni, hanem a régi korok embereihez hasonlóan Te is az Élő Istennel akarsz személyes közösségben élni, tarts velünk az Ő személyének keresésében, és talán felnyílik a szemed, és megnyílik az Ajtó…

Néhány gondolat az előítéletek falairól:

„Bizony mondom néktek: Aki nem úgy fogadja Isten országát, mint gyermek, semmiképpen sem megy be abba.”  ~ Márk 10:15 ~ 

Az Evangélium a szegények győzelmi örömhíre. A foglyoknak van a szabadulására. A sántikáló tévelygők útjainak kiigazítására szolgál. A megnyomorodott görbe hátak felegyenesítésére. Ez az alacsonysorsúak felemelése, az alázottság porából. Isten Országa a senkiket teszi valakikké. A békétlennek és a szomorú megtört lelkűnek van vigasztalására, a lesújtottnak örömére. Az együgyűnek bölcsességre, a süketnek hallásra, a nem látónak szemei felnyitására…

Krisztus nem az egészségesekhez, hanem a betegekhez jött. Nem a sikeresekhez, és a jószerencsésekhez, hanem az elveszett szerencsétlenekhez. Nem a magabiztos, mindent jobban tudó büszkéket érinti meg, hisz a kevélyeknek ellenáll, és az alázatosakat szólítja meg. Tehát Isten Országa (magyarul Urassága~Erőssége) azoknak hatol a szívébe, akik úgy ítélik meg magukat, hogy „külső” (jelen elme-egójukon túli) segítségre és vezetésre szorulnak életükben. Azokon tud segíteni, akiknél a gyermekekhez hasonlóan nem akadály a büszkeség amikor kiderül, hogy még nem birtokolják (agyilag) a „bölcsek kövét”, és ezért befogadó a természetük az új dolgok megtanulásának (elméjük tudatos újra-programozásának) irányában…

Ez azt is jelenti, hogy a tudálékos, szálkakeresők és szőrszálhasogatók bajban vannak Isten valóságának mélyebb felfedezésével, mert hibakereső természetük falat épít a megismerés útjába. Hasonlóan a júdaizmusban lévő farizeusokhoz, az ilyenek hiába kutatják az Írásokat, és találnak rá részigazságokra a Bölcsek Könyvében, nem találnak rá az Élő, és Személyes Bölcsességre, aki egyedül birtokolja a teljes Igazságot (Ján.5:39,40). Elvesznek a részletek aprólékos boncolgatásában, ebben koruk nagy tudósaivá válva, ami az emberek szemében tiszteletet ébreszt az irányukban, és ezt a dicsőséget választják, összekeverve azt az Istentől jövő dicsőséggel (Ján.5:44).

Ezért az Írás bölcsességével összhangban azt tanácsolom, az Isten Országának (Erősségének) evangéliumát gyermeki bizalommal és egyszerűséggel hallgassuk, hogy ne menjünk el a lényeg mellett, kiesve annak áldásaiból! Az örömhír lényege pedig az ember felemelése az Atya dicsőségére, és nem például az Isten szellemi lényének a tökéletes, és tudományos megértése ebben a földi dimenzióban. A Biblia sehol sem állítja, hogy a megmenekülésünk az örök kárhozattól attól függne pl., hogy tökéletesen felfogjuk e az Atya, a Fiú és a Szent Szellem együttműködésének titkát a Teremtésben, vagy az Egyház, és benne az egyének vezetésében! Ez, és még sok ehhez hasonló kérdés, bizonyos mértékig fontos és hasznos, de egyszerűen nem üdvösségi kérdés (a kegyelem tart meg, az elmebeli tudás másodlagos, mert nem üdvözít)!

Az ilyen kérdések melletti leragadás – amelyek egyáltalán nem képezték Jézus tanításainak fő irányát, mikor evangéliumot hirdetett a szegény, és elgyötört foglyoknak –, magas falakat képesek húzni az emberek és az élő Ige – a Krisztus közé! Az ilyen „betűnrágódás” az oka, a gyülekezetek közötti mély szakadékoknak is, holott a Krisztusban lehetnének egyek a szeretetben, a valódi, és felszabadító örömhír hirdetésében, és ez lenne a valódi üzenet a világ felé! Jézus igazi tanítványai nem a teológiai doktorok, akik magas szinten megmagyarázzák, hogy miért az ő felekezetük az igaz az összes többivel szemben – elválasztva magukat más őszinte Istenkeresőktől –, hanem azok akik egyesülni tudnak másokkal Krisztusban (Krisztus szellemén keresztül az Ő szelleme által) az Istentől való, építő szeretet felsőbbségét hirdetve, az emberi megértés, és tudás korlátozó, és elválasztó erőivel szemben (I.Kor.8:1/b; Ján.13:34,35)!

 Az igazi hívőknek ott van Pál példája, hogyan is kell a vallási előítéletek falain felül emelkedni, és önfeladó szeretetben „mindenkinek mindenné lenni”, hogy Krisztus, és ne az ördög munkája mozduljon előre (I.Kor.9:19-22)! Ennek szellemében javaslom, hogy az (írott) Ige (elmebeli) megértése más-más szintjeinek, vagy fogalmi különbözőségeknek ne engedjük meg, hogy közénk álljon a Krisztusban való közös üdvösségünk keresésében! Az Isten, és az ember szeretete a legnagyobb parancsolat, amitől az örökéleted függ, és ez megelőz minden más Igemagyarázatot és felekezeti (elmebeli) felfogást (Luk.10:25-28)!

AJÁNLÁS

Nemrég (2003), egy felekezeti falakon a szeretet nevében felülemelkedni szándékozó konferencián a szószékről nyilvánosan, és hangosan kilett jelentve, hogy „sem Jehova Tanúi, sem a Hit-gyülekezete nélkül nincs üdvösség”! Ez teljes őszinteséggel hangzott el, bár e felekezetek egyike sem képviseltette magát ezen a rendezvényen. Ezzel, a teológiai előítéleteken túllépő kijelentéssel (hozzátéve, hogy csak az elmebeli falak lebontása mellett!) mélyen egyetértve, elsősorban a Tanúknak szántuk e kis könyvet, azt kérve a Mindenhatótól, hogy a bibliailag igazolható isteni szeretet felsőbbségének nevében elindulhasson egy felebaráti közeledés, párbeszéd, megértés.

A Szent Írások szerint lehet bármekkora a tudományunk, és a cselekedeteink, ha nem a szeretet a vezetőnk MINDENKI irányában, céltévesztők vagyunk! A „júdaista -”, és a „szamaritánus -” Igeértelmezésbeli ellentéteket Jézus eltörölte, mikor a felebaráti szeretetről tanított, és amikor „mindkettőért” meghalt a Golgotán. Tehát a közös nevező a szeretet, amellyel Isten szeret minden embert, amit nekünk is keresni kell egymás irányában. Olyan a Bibliában nincs, hogy: „nekünk van igazunk, nektek nincs”, sem fordítva. Egy ember sem igaz, csak az Isten, és Ő szeretetében megajándékoz minket az Ő IGAZSÁGÁVAL – aki a Krisztus egyedül! Az Igazság pedig a szeretetet helyezi a hívő élet fókuszába, mint alapot, mint a Szellem gyümölcsének első megnyilvánulását, és nem a törvényt, ami elválasztja a hívőt a hívőtől.

Ennek a szeretetnek nevében szánjuk írásunkat más felekezeteknek is, hiszen sok a lezáratlan kérdés Krisztus földi testének a felébresztésére irányuló folyamatok körül, mielőtt a Vőlegény visszajön a Mennyasszonyáért. Mindazoknak is ajánljuk látásainkat megvizsgálásra, akik várják a „kései esőt”, az „új bort”, a Szellem kitöltetését minden testre, az utolsó napokban!

                                  Figyelmeztetés Jézustól: Az Új bor, Új tömlőt kíván!

folytatás

szellemforradalma.gportal.hu/gindex.php?pg=35711992

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.