A. Neo Ballard

                                                     – Ján.8:36 –

„Azért ha a Fiú megszabadít titeket,

  Valósággal szabadok lesztek!”

 A  VALÓDI  SZABADSÁG!

                                                                 HANGOLÁS

AZ IDŐ FOGLYAI 

„… az Igazság szabadokká tesz titeket…”

                                                                – Ján.8:32 –

Az igazság szabaddá tesz! J.H.S.H. a szabadság szellemét hozta ajándékba a földlakóknak. De miért lenne szüksége erre az emberi fajnak? Azért, mert mi (jelenleg) „a halál árnyékának völgyében” élünk, és ez a gyorsan elillanó földi lét önmagában a múlandóság, a hiábavalóság láncaira van verve. Alkotónk örökkévaló Szelleme nélkül tehetetlenek vagyunk az idővel szemben, amely minden másodpercben elrabol egy újabb örök pillanatot a földi létünkből...

Éltél már át boldogító pillanatokat? Valaha szerettél már szívből valakit, vagy valamit? Akkor tudnod kell arról a fájdalomról, amit az elmúló pillanat okoz, mikor megfoszt téged az örömöd folyamatos megtapasztalásától.  Az idő áramlása (kiterjedése) megállíthatatlanul a múltba mossa azokat az élményeinket, amelyeken keresztül közelebb kerülhetnénk a boldogságunk kiteljesedéséhez. Az öröm az élettel együtt, minden szemrebbenéssel távolabb sodródik tőlünk, és mi kétségbeesetten kapaszkodunk utána.

Életünk nagy eseményeit – amire azt mondjuk, hogy értelmet ad a létünknek – megpróbáljuk újra és újra átélni a jelenben. De az elmúlás mindig kiveszi a kezünkből ezeket a kincseinket. Lefotózhatjuk boldogságunk pillanatképeit, megpróbálhatjuk az időben így „örökkévalóvá” tenni örömeinket, de az időt nem tudjuk (mesterkélten) kimerevített emlékképeinkkel becsapni. Bizony, ugyanabba a folyóba még egyszer valóban nem léphetsz bele. Az már sohasem lesz ugyanaz…

Világunk és életünk a folyamatosan elfolyó idő – másként: az elmúlás – uralmának „rabsága alatt nyög, és sóhajtozik”…

De hogy jön ide a Fiú és az Igazság? Úgy, hogy Krisztus maga az Igazság, Ő a Valóság! Benne van ugyanis mindaz, amire nekünk, az idő foglyainak szükségünk van! Benne van az örök-élet, az örökkévalóság. Az az Élet, amelyben minden pillanat örök, és nem múlik el sohasem.

Ez a valódi boldogság, mert ez az, ami időtlen, és így nincs az elmúlás kényszerítő ereje alatt. Ahogy a Mester ezt tanította: aki az örök élet forrásából iszik, többet soha nem szomjazik meg újra! Éppen ezért, itt már nincs az elmúlástól való görcsös félelem, hanem ez az Élet szüntelenül, és kimeríthetetlenül buzog.

Ha ezzel a valósággal találkozol, és életed forrásává lesz, valóban megszabadulsz az elmúló pillanatoktól, amik szüntelen kioltják szenvedélyes életed örömlángjait. A soha véget nem érő pillanatok édes íze, az időtlen végtelenség mámorító szabadsága az IDŐN-KÍVÜLI ÉLETBŐL fakad – amely valódi BÉKÉT és NYUGALMAT tud adni e földi létben is, az időtől űzött és hajszolt szívednek!

Ebből, a Valóság forrásából ömlik folyamatosan az az Élet, amely soha-soha nem választ el szeretőket, szülőket, gyermekeket és testvéreket, vagy barátokat, amelyben soha nem huny ki a szeretet, és nem rabolhatják el tőled azt, ami gyönyörködtet. Egyedül ez adhat boldogságot. És ez az élet csak Krisztusban található! Ha valóban ismered Őt, valósággal szabad vagy mindattól a félelemtől, és görcsös-féltékeny vágyakozástól, ami az idő miatt elillanó-elmúló földi illúziókhoz bilincselte léted értelmét.

A NÉV ami ÖRÖK

(Zárójelben hozzá kell tennem, hogy amikor ez az írás készült 2003-ban, akkor még csak éppen kezdtem feszegetni a „hagyományos” zsidó iratokra alapozott egyházak által beszűkített tudatkereteket, így nem igazán vehettem ekkor még figyelembe más szempontot, mint sem amit zsidó-keresztény kinyilatkoztatásként neveznek azok, akikhez elsősorban ezen íratok íródtak. Itt még érintőlegesen sem volt szemem előtt e mesterséges vallási korlátoltság miatt a zsidó vallás-történeten túl más kultúrák, mint például saját népi identitásom, forrásom, őseim tisztelet-teljes megismerése, és egyéb nézőpontok számbavétele. Ezen természetes nyitásra más – a judaizmusnál ősibb, teremtéshez közelibb –, Ábrahám előtti magas-kultúrák felé, a saját Atyáim felé éppen e könyv megírása utánra érett meg a helyzetem. Pont e könyv megírása segített eljutnom oda, hogy a Szentlélek /Szentszellem/ ajándékaihoz és erejéhez hozzáférni – az első századi mintához hűen ragaszkodva – talán éppen azért nem lehet egyelőre ugyanazzal a dinamikával, mert az első-századi népek mikor ezt az isteni beavatást és gyógyulást vehették, még nem voltak semmiféle mesterségesen generált nemzeti és származási identitásválságban, velünk ellentétben.

Tehát ezekért a személyes szellemi előzményekért Jézus nevének elemzését itt még csak a héber nyelvi változata alapján végezhettem, már csak azért is, mert akik felé „szolgálni” szándékoztam ezen időben, csak ezt az alapot ismerték el.

Egyébként szerintem több okból sincs baj ezzel, hisz akárhonnan is közelítjük meg Jézus származását, az tagadhatatlan, hogy júdeai környezetbe született, Mózes törvénye alá. Az igaz, hogy a pogányok Galileájában lévő Betlehembe /júdeai Betlehemnek a régészet szerint nyoma sincs a második-harmadik századig, ellenben a galileai Betlehemmel, ami Jézus előtt századokkal szerepelt már egyiptomi írásokban/. Ugyanakkor mégis történelmi ténynek mondható, hogy ez a terület ekkoriban már prozelitává /zsidó-vallásúvá/ volt téve Heródes által. Így a Mesternek olyan nép felé kellet itt szolgálnia, akik származásukban bár nem feltétlen zsidók, de vallásukban mindenképpen a felvett zsidó-törvények és annak hagyományai alatt élők voltak, mégpedig a zsidó rabbik és tanítók vezetésével a galileai zsinagógák irányításával. Jézusnak ezért messzemenőkig tisztában kellett lenni e tanítási és hagyományi alapokkal, hisz e területen ő is e törvények alá tartozott, és elsősorban erre a tan-rendszerre építve kellett ebben a vallási környezetben szolgálnia az emberek felé. Jézus nevének tehát van zsidó vallás-nyelvezeti alapja, üzenete, és mint remélem látható lesz, az Igazságnak megfelelően, valóban Angyal rendelte Névről van itt szó, annak jelentés-tartalmában is.)

JEHO'SUAH

Az újszövetségi levelek azt hirdetik, hogy ha egy személy elfogadja a Szabadítót – a Valóságos Szabadítót [=JeHo’SuaH ó Jézus héber nyelvezettel], akkor ahhoz az időknek vége elérkezett (lásd pl. I.Kor.10:11; I.Pét.1:20). Ez azért lehetséges, mert Jézus nem más, mint Istennek a teremtő, időtlen, időn-túli Logosza (Gondolata-Szava), ami annyit jelent, hogy minden, ami teremtve lett az örökkévalóságból az időbe, az általa lett, és nélküle viszont semmi sem lett, ami lett (Ján.1:3). (Ha az "Időn-kívüli" idő-forrást befogadja valaki, akkor ahhoz valóban elérkezett az idők vége, vagyis az elmúlás elvesztette felette hatalmát!)

Mivel az Örökké–Valóságnak nincs kezdete – ellenben az Időnek van kezdete és vége is –, ezért az Örökkévaló Isten Gondolat-Szava szintén örökkévaló, vagyis Idő felett álló, Örök Élettel Élő. Aki vele találkozik, az az isteni Örök-élettel találkozik. Aki az Ő forrásából merít, az az Örök-életből iszik, ezért valósággal megszabadul a kínzó, e világi vágyakozásoktól. Az ilyen személy többet nem lesz szomjas az elmúló lét hazug ígéreteire (anyag-varázslataira), hanem csak az az időntúli valóság elégítheti meg igazán, amire felnyílt a szíve és a szeme. (Ez ahhoz is hasonlítható élmény, amit egy olyan személy tapasztal, aki hosszas keresgélés után, mikor végre egy igazán nagy értékű kincsre talál, örömében mindenét eladja azért az egy kincsért cserébe – mondja Jézus is egy példájában).

Az idő is a Logoszban vette kezdetét, és Őbenne is végződik. Ő KEZDETBEN (a teremtés kezdetén) már Istennél VOLT – ahogy olvasunk erről a János evangéliuma 1:2-ben is! (Ismételném: Ő a teremtés kezdésénél nem lett, hanem már volt az apostol szerint!) Mivel Ő az Atya Logosza – vagyis Bölcsessége, Gondolata, Önkifejeződése –, ezért Ő természet szerint időtlenül EGY az Istennel. Az Írás szerint is a száj, a szívnek bőségéből szól (Luk.6:45) – vagyis szavaink szívünknek, természetünknek belső valóságát fejezik ki – ezért természetesen Istennek Élő Szava is az Ő örökkévaló isteni természetének, hatalmának és életének valóságát bírja, és közvetíti az Atya forrásából kifelé, a megnyilvánult világ felé. (Az Atya és a Fiú Lét-forrása /szíve/ EGY – „Mert miként az Atyának Élete van Önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy Élete legyen Önmagában” [Ján.5:26]. Ez az Élet pedig a Fiúnak és az Embernek Önmagjában, vagyis szívében van [Példab. 4:23])

Úgy gondolom, van némi „szándékos” tudatlanság néhányak azon kirívó feltételezésében, hogy valamikor az időtlenségben volt egy gondolat és bölcsesség nélküli (üresfejű) néma Isten, aki ennek ellenére – önmagát is erősen meglepve ezzel –, egyszer csak mégis gondolt egyet, és megszólalt, és ezzel úgymond megteremtette volna a saját bölcsességét és szavát. Isten Örökkévaló. Szívének Gondolata (a Logosz, aki húsba teste-sülve ~ testbe-szülve lett Jézus) vele együtt időn-kívüli, időtlenül kezdettelen-végnélküli, vagyis időtlenül örök. (Hogy is szólt egykor az őt támadó zsidókhoz? „Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok” – mondta ezt Isten Önmagában /Isten Örök Forrásában/ Élő és Világra-szült Szava testben, Jézusként [Ján.8:58]).

Az Égből való bizonyságtevés még azt is állítja róla, hogy már kezdetben „Őbenne volt az Élet (= D’zóé – isteni-, kezdetnélküli-, időtlen-, örök-élet), és ez az Élet volt az emberek világossága” (Ján.1:4; 1Ján.1:2)! (Vagyis Ő "egyidős" az Örökélettel, az Atya Életével!) Saját maga is megfogalmazta, mikor emberré születve a Földön járt, hogy Ő maga a világ Világossága, és hogy Ő maga az Élet! Hiszen Ő az Atya kebeléből, szívéből származó élő képmás, akin keresztül magát az Atyát ismerhetjük meg (Ján.1:14,18). Aki rátekint, az így nem láthat mást, csak az Atyaistent, mivel Ő Isten Élő Fotója, Ő az a tökéletes Fény-tükör, aki minden időben és korban a Teremtő lét-forrásának, szívének örök természetét és életét közvetíti, árasztja és jelenti ki a teremtésbe (Kol.1:15; Zsid.1:2,3). (A Logosz ezek szerint tehát az időn-túli meg- nem-nyilvánult Ős-forrás megnyilvánulása az idő-térben, vagyis Ő a láthatatlan Atyának a létben való megnyilvánulása, kinyilatkozása! Mert „az Istent soha senki nem látta, az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt”[Ján.1:18])

Jézus így is beszélt magáról és az Atyjáról: „Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva (e kijelentéstől kezdve) ismeritek Őt, és láttátok Őt (bennem-általam).” (Ján.14:7)

De persze vannak anyagba-ragadtan látó emberek, mint amilyen Filep tanítvány is volt, akiknek nem elég ez a bizonyságtevés Uruktól, és így okoskodnak: Nem Uram! Én csak téged látlak, Jézust, az embert, és egy ember nem lehet az Atya, tehát te nem lehetsz az Atya! Mikor rád nézek, csak a felszínt, az anyag-világot látom benned, vagyis csak egy embert! „Kérlek, mutasd meg nekünk (érzéki szemeinknek) az Atyát, és akkor hiszünk neked! (lásd Ján.14:8)

Az ilyenek számára Jézus azt mondja, hogy ha valóban az Atyaistent akarod látni: Annyi időt töltöttem már veletek, és még sem ismertetek meg engem? Miért nem fogjátok végre fel azt a kijelentést, amit mondok: aki engem lát, az az Atyát látja – hogyan mutathatnám meg ennél jobban az Atyát nektek? Nem hiszitek még mindig el nekem, amit mondok, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van???... (lásd Ján.14:9,10) Hát néhányan nem hiszik el Jézusnak sem…

Világos tanítást adott pedig a Mester arról, hogy ha vele, a Fiúval találkoztál, akkor az Atyával találkoztál; ha a Fiúval beszélsz, valójában az Atyával beszélsz; ha megismerted Krisztust, akkor benne az Istent ismerted meg! Hogy lehetne ezt ennél nyíltabban és tisztábban tanítani? Ha ezek után is csak az ember-fiút látod, tehát csak egy teremtményt, és nem ismered fel benne az Istent, vagyis, hogy Ő Isten-fiú is, akkor szerintem csakis az antikrisztusi szellem mérgezheti-blokkolhatja így a tudatod (I.Ján.2:22,23)! Akkor pedig sürgősen ébresztő, mentsd, ami még menthető!

Találkozni tehát Jézussal – és benne Istennel – és megismerni Őt, örökéletet – örök létforrást jelent –, mert Jézust befogadni a szívedbe azt jelenti, hogy magát a személyesült örök, és időn-kívüli életet fogadtad be, annak örökké buzgó forrásával (Ján.17:3; 4:14). (Vagyis elérkezhet hozzád Jézusban az elmúló, elfolyó létezés vége,  mert az örök-forrás befogadása kiemeli léted értelmét az elmúló idő lét-szomj-függőségeiből, kötelékeiből). Mert „aki hisz a Fiúban, örök élete VAN (tehát nem lesz majd, hanem MOST VAN!)…”(Ján.3:36). „Ezeket írtam nektek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek VAN(!), és hogy higgyetek az Isten Fiának nevében!” (I.Ján.5:13). (Ez az isteni élet, ami szabaddá tesz az idő elmúlásában gyökeredző félelmek miatti görcsös, és betegesen szenvedélyes anyag-függőségeinktől /hiszen értelmét és erejét veszíti az, ha nem kell félni tovább az elmúlástól, és nem kell harcolni és kapaszkodni az elmúló életért, egészségért, szerelemért, boldogságért stb. stb./, szóval ez az idő-forrás a MOSTBAN van, a JELENBEN VAN az apostoli tanítás szerint, és nem pusztán a jövőben!)

Azt hiszem e bizonyságok alapján is nyilvánvaló, hogy az időn kívülre kerülni, vagyis a romlástól és elmúlástól megszabadulni – egyszóval már MOST, a jelenben megnyerni az örökéletet, csak a Fiún keresztül lehet. „Ez pedig az Ö parancsolata, hogy higgyünk az Ö Fiának, a Jézus Krisztusnak Nevében…!” (I.Ján.3:23) Igen sajnálatos, ha valaki, aki hívőnek nevezi magát, képes ennyi bizonyságtevésnek ellenállni, ami Jézustól, vagy apostolától és az Atya Szellemétől van kijelentve. Ez a Krisztus valódi, örökkévaló Isten-természete ellen való ágálás tehát a Krisztus-ellenes szellem munkája, amit az apostolok anti-krisztusnak neveznek…

Azoknak azonban, akik ragaszkodnak az apostoli alapokhoz Jézus Neve tehát a legfontosabb kell, hogy legyen hívőként, mert az apostoli iratok szerint nem adatott az embereknek másik név, amely által meg lehetne szabadulni (Apcsel. 4:12)! Ezért a korai, első keresztények mindent e Névben cselekedtek, és minden helyen segítségül hívták ezt az embereknek adott egyedüli Nevet (Kol.3:17; I.Kor.1:2). Elengedhetetlen hát ismernünk nekünk is ezt a nevet ugyanúgy, ahogy első-századi követői ismerték és használták, ha mi is ugyanúgy valósággal akarunk megszabadulni általa az elmúló és a mindent szétbomlasztó idő fogságából.

Jézus azt mondta, hogy Ő az Atya nevében jött, és hogy a legfontosabb földi célja volt ezt az isteni nevet megismertetni az emberekkel (Ján.5:43; 17:26; vö. Ésa.52:5,6; 40:5). Ha ez volt a földi célja, akkor mondhatjuk, hogy itteni életével, halálával és föltámadásával ki is jelentette az Atya valódi, természetfeletti természetét, amit a nevében hordoz, amely az, hogy VALÓSÁGGAL SZABADÍTÓ! Jézus megkapta Isten személyes nevét, amely név Örökké-ÉL (Isten Kánaánból „kölcsönzött” neve, ami egyedül magyarul egyértelmű), illetve a név, ami az Örökké-Szabadító!

Ahogy már említettem ezt korábban:

„Mert amiként az Atyának élete van önmagában (ezért Örökkévaló /héberül JHVH/), akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában” (vagyis örökölte a JHVH nevét, természetét, pontosan úgy, ahogy a Fiú örökli az Apja vérét /természetét/, vagyis génjeit) (Ján.5:26). Ráadásul úgy folytatja a következő versben a Mester, hogy: „És hatalmat adott néki az ítélettételre is, mivelhogy emberfia” (Ján.5:27). Vagyis azt mondja önmagáról Jézus, hogy ugyanolyan abszolút szabad és független (SZABADÍTÓ) lét-forrása van a bensőjében mint a Teremtő Atyának, ugyanakkor Emberként megjelenve, megszületve, az emberi természettel egybeszerkesztette ezt az isteni és emberi tökéletesen szabad létformát! Ez fantasztikus, és egyedülálló! Mit nekünk ezek után magasabb rendű civilizációkkal sóvárogva foglalkozni? Ők foglalkoznak velünk, minket csodálva (valakik féltékenyen, bosszúsan irigykedve), hogy valamiféleképpen felérhessenek oda, arra a Szabadságra, ahova az Atya a Fiún keresztül az EMBERT – és egyedül az embert felemelte: közvetlen az Atya Szívébe a Fiúságon keresztül…

A SZABADÍTÓ NÉV TARTALMA

Ahogy láthattuk a bevezető igénkben, a Fiú valósággal szabadít! Most már kicsit jobban érthetjük, hogy miért. Mert az Isten személyes, szabadító nevében lépett fel ezen a Földön. Ez a Név pedig jog! Ez a Név hatalom! Isten Neve VALÓSÁG! Az Ő Neve Örökké ÉL! Csak ebben a Névben van üdvösség, vagyis szabadulás! Miért? A Név formája vagy hangzása miatt? Igenis – meg nem is. Amennyiben a Név formájának „használója”, a tudatában kellően mélyen annak a tartalmára is rámutat. Ez a Név ugyanis nem egy üres „szimbólum” csupán, amivel mondjuk vallásoskodva lehetne játszadozni. Isten nevének tartalmát kellő mélységgel ismernie kell „használójának”. Isten nevét ne vedd fel hiába! – szól a figyelmeztetés, vagyis ne használd annak tartalmától függetlenül, vagy a tartalmából kiüresítve ezt a nevet, ami az emberiség szabadulására adatott. Mint láttuk e Név mögötti tartalom az időn-túli örökélet kiapadhatatlan személyes forrása, aki-ami ha eljut valakinek a szívéhez, azt teljesen képes felszabadítani az időbe-zártságnak félelmei és ennek betegítő, erőtlenítő és lebomlasztó következményei alól. És valóban „mindenkinek” a szíve előtt áll és kopogtat annak ajtaján.. a szív ajtaja pedig nem más, mint az elme, amivel döntést hozhatunk, mennyire engedjük be, vagy mennyire zárjuk ki ennek a Névnek a szabadító forrását.

Az első-században – ahogy a korai feljegyzésekből láthatjuk –, élő és valósággal szabadító névként lett bemutatva Jézus Neve – Krisztus, majd pedig az Ő nyomdokait szorosan követők által is. A hívők tehát, a Jézus Nevében örökölték ezt az isteni nevet, nem csak formailag, elvont, nyers, informális értelemben, hanem annak személyes tartalmával, magával az Élő Valóssággal, a Forrással együtt. Ez a Név eredendően képes bekapcsolni a saját szívünk forrásába a Teremtőnek örökké szabad, és kifogyhatatlan lét-forrását, amivel így egyek lehetünk a tökéletes és vég-nélküli, isteni szabadságban, mint az Atyának fiai. Ez a Név tehát azért is Szent, mert célja és tartalma van, ezért vétek hiába – vagyis nem a céljának megfelelően a szánkra venni –, mondjuk üresen, céltalanul-tudatlanul, csak szimbolikusan használni, annak valóságos tartalma nélkül! Ez a Név ugyanis a szabadításra adatott, hogy segítségül hívják, és valódi szabadulást hozzon Isten dicsőségére a benne bízóknak!

Nézzük még egy pillanatig a Név nyelvtani oldalát. JeHo’SuaH! Ez egy összetett név, aminek második eleme a „suah”, ami egyszerűsítve „szabadítás”-t jelöl. Ebben a formában ez a szó elég általános értelmű lehetne, ami így nem határozná meg elég konkrétan Istennek ezzel a névvel kapcsolatos akaratát. Ezért rendkívül lényeges a Név első tagjának a megértése, ami tulajdonképpen az egész Névnek megadja, az isteni tartalmat és kijelentést. A Név bevezető eleme a JH’VH névből való, amit a Jézus körül élő társadalmak – vagyis a prozelita vallású Galilea, vagy a Mózes öt könyvét hívő Samária, és az izraelita vallást specifikusan „elsajátító” Júdea lakói szent-irataikból – nagyon jól ismertek. Hozzátéve, hogy a zsidók formailag, hangzósítva kimondva nem használhatták ezt a Tetra-grammot (megkövezés terhe mellett fenyegetve).

(Ebből a törvényből többek között azt is láthatjuk, hogy Jézus sem használhatta ezt a Nevet kimondva – mikor is arról van szó, hogy az Ő célja a Földön kijelenteni ezt a Nevet –, hanem annak élő valóságát közvetítette, magát a tartalmat az igazság teremtő és szabadító erejével, vagyis a Név jelentésének a szellemi erőterét! Ezt jelenti a Név ki-hirdetése, ki-nyilatkoztatása. Ugyanis Jézust az írástudók és farizeusok mindenképpen meg akarták ölni – a nép körében végzett vallási felforgató tevékenysége miatt –, és amit csak lehetett, fel is használtak erre ürügyként. De sehol nincs nyoma a bibliai iratokban, hogy egyszer is megvádolták volna a Név formai módon való kimondásáért. Azért kedves „tanuk”, beláthatjátok ti is, hogy ilyen ziccert bizonyára nem lett volna ésszerű kihagyni Jézus vallási ellenfeleinek, hiszen ezzel a könnyen tanúsítható váddal helyben megölhették volna ezért, méghozzá tárgyalás nélkül Őt is, követőit is. Ennek az eshetőségnek a totális hiánya az evangéliumokban, szinte a napnál is világosabb bizonyítéka annak, hogy Jézus és követői nem használták e Nevet formailag, nyilvánosan kihirdetve! Ezen a ponton nem sértették az ősi törvényt, mert ezen nem lett volna mit vitatkozni a vallás-őrökkel, mint mondjuk a „szombat” megtartásának mikéntjén, mert itt egyértelműen azonnal kivégezték volna két tanú vallomására őket! Ezzel ellentétben viszont később követőinek azt próbálták verés és börtön-fenyegetés mellett megparancsolni, hogy Jézus nevében ne gyógyítsanak, mint ahogy a Mester is azt jelentette ki előre az ő igazi követőiről, hogy a Jézus nevéért lesznek gyűlöletesek sokak előtt, nem pedig a „kimondhatatlan” név kimondása miatt!)

A J.H.-S.H. név tehát a következőképpen fordítható: Jehova, aki Szabadít! Ez Jézus prozelitaként született héber neve! (Jelen esetben a prozelita, az zsidó-vallás alá született galileai/pogányföldit jelent! Szükség volt több okból is arra, hogy a Szabadító a törvénynek, és a törvény népének vallási uralma alá szülessen! Leginkább Pál apostol fejti ki ezt, mikor kielemzi a törvényt, mint átkot, ami alól az egész földi térséget és anyagi univerzumot fel kell szabadítani. A szabadítónak be kellet kerülni az anyag, a bukott hús, és az erre adott törvény átka alá, hogy megváltása teljes körű és tökéletes legyen)! Angyaltól rendelt neve szerint Ő „JHVH- aki szabadít”. Ezt jelenti a neve, ezt a tényt el kéne fogadnunk akkor is, ha dogmáink és előítéleteink ezt esetleg igen nehezen engedik be. Azonban ez még csak felemás fordítás, hiszen a JHVH név még pontosításra vár. Fontos ez, hiszen a Jézus név előtagjának megértése tartalmazza a kulcsot a szabadító Névben lévő teljesebb kijelentés és megértés felé.

Először is: ez Isten egyik neve (a bibliai iratokban is sok néven nevezik, attól függően, hogy éppen milyen oldalát szeretnék a megfogalmazók kihangsúlyozni), amit a zsidó hiten lévők a legszentebbnek, kimondhatatlannak tartottak. Tehát, ha ez Isten neve, akkor ez Jézus isteni eredetét mutathatja (bár a kimondhatatlan Név általánosan el volt terjedve emberi és helyiségnevekben rövidítve). Jézusnál azonban főként azért mutatja JAH nevének jelenléte személyes nevében az isteni eredetet, mert Ő a nevét az evangélium szerint nem embertől kapta, hanem Angyal jelentette ki. Az angyal az Isten küldöttje volt Máriához, így maga az Atya nevezte el így a fiút még a földre való megszületése előtt. Vagyis amikor megszólították, vagy segítségül hívták Őt, akkor ezt mondták ki rá, a nevének jelentésében: Ő Jézus, vagyis Ő Isten, aki Szabadít! Ez teljesen helyénvaló az evangélium alapján, mivel – ha tetszik ez valakinek, ha nem –, maga az Atya akarta, hogy így hívják a Fiát! Az apostoli írás pedig kijelenti róla, mint ahogy már említetett a korábbiakban, hogy mivel Istent soha, senki nem látta, azért tetszett az Atyának, hogy a Fiú jelentse ki – jelenítse meg, tükrözze kifelé – az Ő isteni személyét a teremtett világba. Mivel Ő eredendően, időn-túli származására nézve maga a Logosz, aki az Atya kebeléből, szívéből születik – mint egyedül nemzett és egyszülött Fiú a mennyei lények közül –, ezért csak Ő közvetítheti tökéletesen Isten személyét, természetét…!

A JHVH isteni név általános meghatározása tartalmilag igen gazdag, amit a legegyszerűbben úgy jeleníthetünk meg, hogy Voltam-Vagyok-Leszek. Ez a nyelvtani szerkezet a tér-időn túlról megnyilvánuló és kiáradó Isteni Valóságnak az időbeni, és ezzel együtt a térbeni folyamatosságát, állandóságát és végtelenségét akarja egy korlátozott emberi szóban kifejezni. Ez a tér-idő meghatározása Istennek a végtelenül megfoghatatlan, és ugyanakkor mégis mindenkor és mindenhol jelenvaló „helyzetét” tükrözi az időn-túli megnyilvánulatlanságából ide, a megnyilvánultság világába. Ő így, ezen a néven jelentette ki Magát. A fordítók általában e névnek leegyszerűsített formáját használják, ami így szól: VAGYOK. Ez a forma szintén kifejezi Isten folyamatos, mindenhol és mindenkor való potenciális elérhetőségét. Ő mindig VAN! Ő a MOST is VAN! A tér és az idő-korok Őt nem korlátozzák az Örökkévaló Jelenvalóságában. Nem csak tegnap volt, vagy holnap lesz – mint ahogy sokan hiszik ezt, mikor tagadják a jelen korban a Teremtő, Élő Isten jelenlétének korábbi korokban végig tapasztalható „lehívhatóságát” –, hanem a nevének jelentéséhez híven mindenkor(ban), minden időben, minden helyen Ő a Valódi és Élő Isten! Mindig Élő és Cselekvő Úr! Mindenütt és Mindenkor Ható, vagyis MINDEN-HATÓ Isten!

Ebben a Névben benne van tehát az Ő korlátlansága – ami csak Isten természetéé lehet –, és az Ő Abszolút Függetlensége mindentől és mindenkitől. Az Ő léte tehát mindentől független – időtől, tértől egyaránt –, vagyis Ő egyedül nem okozat, nem következmény, nem egy rendszer függvénye, hanem mindennek a VÉGSŐ Forrása és oka-okozója. Így az egész idő-tér (Isten anyai aspektusa), a szült, majd azután a teremtett világok minden szintje, mint Végső Okból belőle bomlott ki, és így Ő az időn-túli, időtől is független örök és szabad-életnek Abszolút Forrása. Egyedül neki lehet mindentől és mindenkitől független élete – ami szabad és szabadít –, amit soha senki és semmi, semmilyen módon nem befolyásolhat, nem uralhat, nem korlátozhat. Ezért Ő a Létezés Végső Forrása is! Maga az Élet, az Örök és Korlátlan, Halhatatlan Élet! Ő a Végső Valóság és Igazság! Ő az, aki Nem változik! Időn-kívüli, Változhatatlan, ezért nevezik Őt Örökkévaló Igaz Istennek...

A sort hosszan folytathatnánk, mert mindez – és még nagyon sok más is – benne van ebben a Névben. Ez mind Isten Neve! Isten olyan bámulatosan felfoghatatlanul gazdag személy, jellem és valóság, és annyi csodálatos tulajdonsággal bír, hogy a világ összes könyvében sem férhetne el az Ő Nevének teljes leírása! Így most már könnyebben érthetjük azt is, hogy Jézus az Atyja nevét hordozva miért használhat isteni kifejezéseket önmagára, mint például: én VAGYOK az ÉLET; én VAGYOK az IGAZSÁG; stb. Mert mindez benne van az isteni nevében, a Jézus névben, amit Apjától örökölt! Állattól állat születik; embertől ember születik; Istentől Isten születik. Minden a maga fajtája és neme szerint hoz utódot önmagának, saját természetét és életminőségét örökítve tovább ezzel. Ez Isten változhatatlan törvénye. Jézus az Istentől született, EGYEDÜL nemzett Fiú. Ez az az Igazság… az Örök-élet… ami megszabadít az elmúlás, az idő fogságából!

FOLYTATÁS: A BOLYGÓ NEVE: HALÁL(?) avagy AZ EMBER KÜLDETÉSE alcímnél

szellemforradalma.gportal.hu/gindex.php?pg=35720212

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.