AMERIGO NEO BALLARD

A "MINDEN AJÁNDÉK"

c.) ALFEJEZETETE

"Mert a Jézus Krisztusban való ÉLET SZELLEMÉNEK TÖRVÉNYE

megszabadított a BŰN és a HALÁL TÖRVÉNYÉTŐL"

(Róm.8:2)!

AZ ÉLET SZELLEMÉNEK TÖRVÉNYE AZ ÁRNYÉK-BOX HELYETT

"Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk

ajándékul “

- Ef. 5:2 -

Tehát Krisztus, az az isteni ajándék, aki képes megszabadítani a rejtett bűnök, a tagjainkban erjedő, belülről bomlasztó halál törvényének uralma alól. Az ószövetségi betűk és iratok erőtlenek voltak a testben munkálkodó bűn és halál törvényei miatt. Ez alatt itt értenünk kéne minden Krisztus előtti törvénykezést, vagy mágiát, amely a bukottá lett anyag törvényeire épült, bármelyik nép szent hagyományáról is legyen szó.

Ugyanakkor közvetve, e törvények és kötelezettségek karmatikus és büntető szankciói mégis elvezettek az Igazsághoz – a Krisztushoz –, mert aki őszinte volt önmagához, az a törvények súlya alatt megértette azok elhordozhatatlan, halálos voltát, és ezért az ilyen „megvilágosodás útjára” lépett személy tudatos szabadulást-szabadítást keresett a maga számára alóla – vagyis e világ anyagkötöző-erői alól!

Mert pont ez lenne az ember eredendő földi feladata e testben Mózes első könyve szerint is: az anyag-világ felszabadítása, annak spirálisan lefelé húzó idő-örvényei alól. Vagyis az emberi uralomátvétel e Földön, annak meghódítása és birodalom alá hajtása által (I.Móz.1:28)! – Ha Istennek szimplán mennyeien tökéletes teremtése lett volna ez az eleve valamitől őrizendő(?), kerten kívüli anyag-világ, teles teli Isten tökéletes akarata szerinti szelíd és kedves természetű élőlénnyel, akkor miért is kellett volna azt meghódítani és emberi uralom alá hajtani? Nyílván a poláris, fényárnyék anyag-világ más valakinek a birodalma alóli meghódításáról van itt szó, különben értelmetlen lenne e földi program, ha az már eleve az Isten birodalma lett volna!

A normális szülő utódjai számára tökéletes biztonságú anyai-, családi fészket igyekszik biztosítani csemetéinek, hogy az felnőve, később saját érdekérvényesítésre és önvédelemre felkészülten és megalapozottan, megfelelő kepeségekkel felfegyverezve mehessen ki az egoista, másokon keresztülgázoló, az önérvényesítés-kényszerében leledző „ellenséges természetű” ragadozó világba. Ez ma „természetes”. De ezek szerint – a bibliai- embert világba-kiküldő parancs szerint – ez már kezdettől is így volt…

A Föld és környezete – a teremtett világ – sóvárogva várta Isten Fiainak megjelenését, hogy felszabadulhasson saját, idő alá szabályozott törvényeinek megkötözöttségéből végre, azon "irigyelt" Isten-fiak szabadságára! Az ember küldetése az, hogy felszabadítsa isteni forrású hatalmával e világot, annak elmúlásba húzó t-örvényei alól. Ehhez azonban egy magasabb rendű törvényt, az örök-, vagyis időn-kívüli élet törvényét kellett e rendszerbe magával hoznia, s az anyagba élő-lelkén keresztül becsempészve elültetnie azért, hogy e magasabb rendű élet, felülírhassa e haldokló kozmikus-rendszer törvényeit.

Ilyen természetfeletti valóságra – a korábban halott-tetemmé tett, majd isteni-parancsszóra időlegesen újraélesztett anyag örök feltámasztására, mennybeemelésére – semmilyen írott, vagy mondott parancs-szó nem lehet képes. Ennek megvalósításához Isten természetére van szüksége az embernek. Ez volt az eredeti küldetés! Azonban, mivel az ember a lelkével szintén betévedt a felszabadulásra sóvárgó anyag börtönébe, ezzel ő maga is levált tudatában az örök-forrásról, amivel segíthetett volna e világon. Innentől maga is az anyagba dermedt világot uraló szabályok hatalma és hatásköre alá került testében-lelkében, ahonnan magának is szabadításra lett imígyen szüksége.

Az ember lelki-életébe így jött be a halál törvénye, amely törvények alatt való „sikeres” életben maradáshoz íródtak később meg az írott szabályok és törvénykönyvek – akár e világi, akár a társadalmi túléléshez, akár az Istenhez vezető visszakapcsolódás esélyének-reményének fenntartásához. Az ember eredeti, megfeneklett küldetése később a kereszténységben lett jogilag és gyakorlatilag Jézus által helyreállítva. Ezért a természet-feletti örök-forrással nem rendelkező papír- (szöveg-) kereszténység, az emberi erőfeszítésekre alapozott, csak a testet „kezelő” írott szabályaival, valójában üres karikatúrája és megcsúfolása Isten eredendő, apostoli mintájának. Az isteninek nevezett parancsolatok betűi halált hordoznak csupán, ellenben a szellem-forrása örök-életet elevenít (II.Kor.3:6).

Egy szent-írás, vagy önmegvalósító pszicho-mágia sem képes végső szabadulást, vagyis saját élet-forrást adni! Ugyanakkor az ezzel a ténnyel bátran és becsületesen szembenézőt – ha helyes lelkületű a hozzáállása – mégis odasegíti a törvénykezés terhe Ahhoz az élő forráshoz – Krisztushoz –, Aki az anyag és az azt bezáró karmikus idő fogsága, és erre támaszkodó törvények bilincsei alól valóságosan és teljesen

Megszabadítja!

A Teremtő írott törvényei – kisebb-nagyobb mértékben -- minden népnél jelen vannak azok természeti- és isteni törvényeiben, kulturális hagyományaiban! Ezek ugyanis az anyag-világ szabályszerűségeire, vagyis a teremtés szabályaira épülnek, és így ezek közvetve a Teremtőnek az anyagi rendszerre "írott" törvényei! De ezek, az e világhoz, annak elmúlásához szabott szabályok és törvényi-erők, csupán tompa, elmúló árnyékok -- az Élő Törvénynek árnyékai, aki személy, és az Atya kebelén, szívén van --, amely árnyak természetesen nem képesek senkit meg- és kiszabadítani az önmagában eleve halott és zárt létezési-rendszerből.  (János 1:18):

„Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé”

– Kol.2:16,17 –

(Az írott és íratlan szabályok, és az azokhoz kapcsolódó "árnyak" nem képesek senkit és semmit a saját rendszerükből kiemelni a teljes megszabadulásra, ami idebent van! [A különböző kultúrákban ezeket az isteni tulajdonságú elemeket, entitásokat nevezik tbk. a démonok/elementárok/tündérek/koboldok/sárkányok/ördögök...stb. néven, akik a különböző népek vallásainak és mítoszainak e világi őRei-eRői-uRai, akik lehetnek egyaránt jó és rossz "indulatúak", attól függően, hogy mennyire fogadták el- és be a Fény-parancsot magukra vonatkozóan e világ újraindításánál.]  Ezek a törvények és hozzájuk rendelt árnyaik [őr-lényeik] maguk is e rendszer függvényei, vagyis nem szabadok, hanem e törvényszerűségek kötözik jogilag őket. A népek "ószövetségi" [megváltás előtti] vallásai ezeket az anyagvilág mögötti szellemi erőket, kapuőröket tisztelte és környékezte meg engedelmességgel és szolgálattal. Bár a héber-szövetség kevésbé személyesítette meg ezeket az anyagban működő törvényes erőket, de szintén ezeket tisztelte a Törvény parancsaiban, az annak való, gyakran kegyetlen engedelmességben, minthogy valóban ezen entitások és démonok kaptak törvényes jogot a törvényeket be nem tartó, azt megszegő emberek fölötti uralomra. Jézus szolgálata során igen gyakran ezeket az e világi erőket, démonokat űzte ki belőlük, mert erre a szabadításra a héber-szövetség nem volt képes. 

Ezeket a rendszer-korlátokat csak az örök- és saját-forrással bíró Krisztus törhette hát meg, méghozzá úgy, hogy emberré lett e korlátok alá süllyedve, majd az alól teljes diadallal kitört saját -- az Atyának a legsötétebb halálon túl is ragaszkodó szeretete által újjászült --, a rendszertől, annak függvényeitől teljesen szabad és független Fény-természetével, egy új teremtés alapjait lerakva ezzel e világ legmélyebb alapjára - a halálra -, amely Új Teremtés így Krisztus [fény-] testi feltámadásának köszönhetően az Emberfián, a Második [Új] Emberen nyugszik, mint uralkodói alapon. Ezért Jézus Nevében az ember jogilag, mint az Új Teremtés Uralkodója fölé-magasodott ezen világ korábbi anyag-uRainak, és az első-századi apostolok erre az uralomra ébresztették rá a világot.

Azonban ez a szellemi-forradalom Jézus által előre meglátottan újfent elakadt az apostolok elalvásával, és az elalvó egyház ismét a halál törvényével, e törvények "árnyékaival" lett hazug módon anyagba-kötözve. Ugyanakkor, jelenleg a szüzek ébredeznek a vőlegénnyel való újratalálkozásra, ami az evangélium szerint egy teljes - szellemi-lelki-testi egyesülés [beavatás] lesz. Ez, az elsősorban tudati felemelkedés a Krisztus által szerzett jogi igazságot a  létezés és a tudat minden síkján helyreállítja. Ez lesz a test megváltása, a Fiúság maradéktalan és gyakorlati elnyerése.

Ez lesz a szellem tüze [Nap-fázis], amit azonban jelenleg megelőzött egy elmebeli és mentális öntisztogatás az Ige fürdőjével [Hold-fázis]. Ez az újjászületés Víztől és Szellemtől, amelyben az első [vizes] szakasz az Írott Ige tükrében való gondolkodásmód apostoli megváltoztatásáról, helyreállításáról szól, míg a második [tüzes] szakaszban a már helyes gondolkodás általi fogadásra kész tudatnak a Krisztus-tudattal való tűz-keresztsége történhet meg, ami az Ige vizét felforralja és Élővé teszi a felkészült-elkészült hívekben. Ekkor számukra a Törvény árnyai a saját helyükre kerülnek, vagyis engedelmes szolgáló szellemekké rendelődnek-rendeződnek, a "talpuk alá, Krisztus lábzsámolyaként".)

Az apostol – aki elsősorban zsidó hiten nevelkedett, Mózest tisztelő zsidókat vagy azzá tett prozelitákat igyekezet a valósághoz, az Élő Igazsághoz: Krisztushoz vezetni –, maga is a Törvény ismeretéből kiindulva hirdette a sötétség árnyékából való megváltást ezeknek a Törvény átka-árnya alatt élőknek:

„..Mert akik törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak..” (Gal.3:10)

(Ezért, a Törvény átkának árnyai miatt voltak ezek az emberek súlyosan megverve démonikus betegségekkel az evangélium tanítása szerint. Jézusnak komoly démon-űző szolgálatot kellet at Atya vezetésében időnként demonstrálni közöttük, hogy megértsék, bármi is volt vallásuk forrása eredetileg, az akkora az ördög-atyától való volt, mint kisiklott és a törvény átkától eltorzult, árnyék vallás, ami csak halált tudott hozni a számukra az élet helyett, és ami alól sürgősen szabadulniuk kell!)

Ezért is nehezen igazolható azon értelmezési elhajlás számomra, ami szerint Pál valami zsidó „ügynök” lett volna, aki a júdaista irányzathoz akarta volna visszavezetni az egyházat. Szerintem, aki ezt hiszi, az nem olvasta el kellő és önálló alapossággal Pál leveleit, mert én ennek tökéletesen az ellenkezőjét látom mindenhol bizonyítva. Személy szerint kizárólag Pál leveleit olvasva jutottam ugyanis arra például, hogy a Törvény vége: Krisztus, minden hívő igazságára (Róma 10:4)!

Ez az apostol a „mózesi iratokra” alapuló törvény-rendszert, szabályokat, testi és életviteli rendelkezéseket csupán önálló fény és világosság nélküli árnyéknak nevezte, amelynek alkalmazásától óvta a szabaddá lett Krisztus-hívőket. Jakab apostol szerint pedig a világosságok Atyjánál nincs – a Fény forrásánál hogyan is lehetne – fénytelen árnyék (Jak.1:7)! Az apostolok által említett „árnyék-igazság” pedig – vagyis az írott törvénykönyv (bármelyik nép földi, anyag-testet szabályozó törvényeiről is legyen szó) – ebben a „csak árnyék” formájában közvetlenül nem jöhetett ki az árnyék nélküli Világosságok Atyjából.

Ha pedig a Törvény mégiscsak a teljes valóságot nélkülöző árnyék az apostoli tan szerint, akkor ezt árnyékká nyilván azok a testi-, anyagba-ragadt tudatok tehették, akik azt a külvilágnak önmaguk lelkén keresztül átszűrve – az eredeti Élő-forrásáról leválasztva –, az igazság fénytelenül visszaverődő rész-árnyékaként tükrözték csupán tovább.

Nektek mondom, kik a Törvény ezen árnyék-igazságát az Életnél és az Embernél is fontosabbnak tartjátok: nem olvassátok az Írásokat? Pedig azok írják meg mindezt, amiről itt szó van. Nem olvastátok soha sem, hogy Isten a vele kapcsolatba kerülő személynek a tudat-lelkületét visszatükrözi annak saját lelkiismeretére? Például nem írta e le a zsoltáros, vagy Sámuel könyve Istenről:

„.. a tisztához tiszta vagy, a visszáshoz pedig visszás vagy...”

(II.Sám.22:27; Zsolt.18:27)?

Pedig e szerint kell értelmezni a „mózesi törvényeket”, amit a „Vagyok, aki Vagyok” (a hozzá viszonyulók lelki-állapotát reflektáló, „tükröző” Isten) adott annak a népnek – és egyedül csak nekik! –, az ö lelkületükre szabva azt. Ahogy a magyar-igazság is mondja ezt: amilyen az "adjonisten", olyan lesz a "fogadjisten"! Tudjuk az újszövetségből: Isten az angyalain és emberein keresztül a zsidónak zsidó, a pogánynak pogány! Olvassuk úgy, hogy ezt egy apostolon keresztül a Szent Szellem által közvetítve az Atya mondja:

„Mert én, noha mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mindenkinek szolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem.

És a zsidóknak zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek meg; a törvény alatt valóknak törvény alatt valóvá, hogy a törvény alatt valókat megnyerjem;

A törvény nélkül valóknak törvénynélkülivé, noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében való, hogy törvény nélkül valókat nyerjek meg.

Az erőtleneknek erőtelenné lettem, hogy az erőteleneket megnyerjem. Mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket”

(I.Kor.9:19-22)

Isten a prófétáin keresztül mindig is úgy viszonyult a „Törvény népéhez”, az Ő választott pátriárkáinak tett hűségesküje miatt, amilyen viszony az ő lelkükben volt az Élő Istenhez. A választott atyáknak például – Istennel teljes egyetértésben –, az Isten-kapcsolatukban nem volt szükségük a Törvény rabszolgaságára ahhoz, hogy tökéletesen jó, kommunikatív és kifejezetten irigylésre méltóan baráti viszonyuk legyen a Teremtőjükkel! De az ő későbbi leszármazottaiknak – a sivatagban visszasírt egyiptomi, „törvényes-rabszolgás” és „húsos-fazekas” jólétük után már szükségük volt a pusztai körülmények között a törvényekre, így boldog készséggel vették magukra az újabb jóléti-, megélhetési szabályokat.

Miért? Mert a teljesen ingyenes szabadításuk ellenére sem voltak képesek csak úgy, saját, emberi teljesítmény nélkül megbízni – atyáik hitét követve – Szabadítójukban, az Életben, vagyis a tökéletes Szabadságban. Pedig az Isten, az Élet, a Szellem az maga a Tökéletes Szabadság – vagy az ő prófétáik megfogalmazásában az „Isten szombatjának nyugalma”, amibe az apostolok szerint is be kell mennie a hívőnek. Vagyis a tökéletes bizalom és nyugalom állapotába, mindennemű emberi cselekvéstől függetlenítve!

„Mert ha őket Józsué nyugodalomba helyezte volna, nem szólana azok után más napról.

Annak okáért megvan a szombatja az Isten népének.

Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, amiképpen Isten is a magáéitól” (Zsid.4:8-10)

Sok-sok idézet állhatna itt arról, hogy e népet, ingyen -- cselekedeteiktől, vallásos teljesítményektől függetlenül --, pusztán csak az Atyáknak tett ígéretek miatt látogatta meg Isten, de mivel minden népnél keményebb nyakú, ellenállóbb homlokú (tudatú), hitetlen teremtmények voltak, ezért a Teremtő is e szerint rendelkezett, és foglalkozott velük. Egy példa erre az ő szentírásukból, hogyan is viszonyulnak Istenhez, és Ő ezt miként tükrözi vissza rájuk:

„…De az Izráel háza nem akar téged hallgatni, mert nem akarnak engem hallgatni, mert az egész Izráel háza kemény homlokú és megátalkodott szívű.

Íme, keménnyé tettem orcádat, amilyen az ő orcájuk, és keménnyé homlokodat, amilyen az ő homlokuk.

Olyanná, mint a gyémánt, amely keményebb a tűzkőnél, tettem a te homlokodat; ne félj tőlük, és meg ne rettenj tekintetüktől, mert pártos ház…”

(Ezék.3:7-9)

Tehát az írott betűnek, és a korabeli törvényeknek valóban megvan a jól meghatározható – a megérkezett Szabadító előtti – helye és ideje! Ez a hely és idő pedig az ószövetséget felvevő, Krisztus által még meg nem váltott zsidóság törvénye annak vallási „átkaként”, Pál apostol tanítása szerint! Nekünk, krisztusi megváltottaknak pedig (a szellemi-, belülről körülmetélt "zsidóknak" [eredeti jelentés szerint: Istentől dícsért, vagy Istent dícsérő] először -- más, törvénytől „szabad” népeknek meg eleve) különösen nem szabad farizeusként a betűk, vagy a bűnös test külső (látszat) szabályozását célzó törvények imádásába esnünk! Ők ugyanis – a farizeusok, mint amilyen Pál is volt korábban – annyira szerették a betűt, hogy az élő Igétől elidegenült lelkük miatt, Jézussal, a testesült Logosszal már nem is akartak jó kapcsolatot ápolni!

A Mester ezt mondta az isteni, testi-szabályokban hívőknek: “Tudakozzátok az Írásokat, mert abban hisztek, hogy azok által kaphattok örök életet, és pont ezek azok, amelyek az én személyemről tesznek bizonyságot; és nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen!”    - Ján. 5: 39,40 –

Vagyis a Megváltó szerint az Írásokban nincs élet, így abból a betűkön-rágódók sem nyerhetnek életet. DE milyen életről beszél Jézus? Talán nem élő emberekhez beszélt, akiknek már volt eleve életük? Természetesen volt biológiai életük a testükben, és némelyeknek még szellemi életük is lehetett, de ez az élet nem az isteni SZABAD ÉLET volt, nem az isteni forrásból táplálkozó minden szabálytól független örök-élet. A lelkük (testükkel egybeszerkesztett tudatuk) a haldokló testhez volt kötve, és az annak egybetartására adott kényszer-törvényekbe volt ágyazódva. A test törvényei pedig az elmúlás törvényei annak idő alá zártsága miatt, s így a testnek, és az abba belesüllyedt léleknek nem képesek örök-, szabad életet biztosítani. Egyszerűen lehetetlen testi forrásokból, annak törvények általi sanyargatásából örök-életet kizsarolni.

Ahogy felvezető igénkből is kiderült, Krisztus isteni szeretete, annak ingyen ajándéka egyedül az, ami segíthet az emberen e tekintetben. Lehetsz te törvénytisztelő, s azt mindenkinél jobban betartó, szabályokkal önmegkötöző ember, akinek Ádámtól örökölten Él a lelke – mégis elveszik az a végén, ha nem érted meg, hogyan kapcsolódj Isten Ajándékához, Krisztus Jézushoz, aki nem betű, hanem örök-élet forrásával élő és szabadító, megelevenítő Szellem, az Élet szabadító Törvénye!

„Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő Szellemmé”

(I.Kor.15:45)!

Az írott törvényt egyébként a szövetségláda oldalához tették, mégpedig nem azért, mintha örök-életet lenne képes nekik adni, hanem hogy a Nép ellen tanúskodjon (olvasd például az V.Móz.31:26-ban). Annak a népnek a korszakában, az ő lelkük szerinti Isten-kapcsolatában – vagyis a külső (leuraló-szolgaság) parancsolatok szövetségében –, az Örökkévaló jobbján ítélő, tüzes törvény volt látható, ami bizonyította volna számukra az Istenük Szentségét – elérhetetlen messzeségét – az ő bűneikkel, vagyis kisiklott állapotukkal szemben (V.Móz.33:2).

Az Újszövetségben azonban Jézus ezt az eltorzult, csupán a teljes igazság halovány árnyékának törvényét maradéktalanul kiigazította, és fénnyel árasztotta el azt a sötétségben veszteglők számára! Ugyanis a Fiúnak a szövetségében az Atya jobbján nem a bűneinket fejünkhöz verő törvénykezés van támasztva a héber szövetséghez képest! Hanem, mi? Ott, nálunk keresztényeknél, az Atya jobbján a mi Közbenjárónk, Krisztus trónol azért, hogy mint Istentől rendelt hű Főpap, saját tökéletes vér-áldozatán keresztül a kegyelem, a megbocsátás és az irgalom vétség-eltörlő ajándékait közvetítse a hozzájárulóknak!

Igen, mert nálunk a krisztusi-szövetségben Isten szereti az embert --- és nem csak egy népet a népek tengeréből, méghozzá azt is úgy, hogy szüntelenül vernie kell azt, azok megátalkodottságai miatt – a saját prófétai irataik szerint! Nálunk Ő nem az ellenség, aki gyűlöli, és jobb „eszköze” nem lévén veri a vétkes emberiséget. Ezért Krisztusban mindent ingyen nekünk akar ajándékozni annyira, hogy Ő maga az...

"... Aki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem Őt

mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna ezért vele

együtt mindent minékünk? "            

 -Róm.8:32-

w

"...Mert minden a tiétek: ... akár világ, akár élet, akár halál, akár

jelenvalók, akár következendők, minden a tiétek. "

- I. Kor. 3:21,22 -

w

"Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és

a világosság Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy

változásnak árnyéka."             

 - Jak.1:17 -

w

“Mert megbánhatatlanok [visszavonhatatlanok] az Istennek

ajándékai és az Ő elhívása”            

-Róm.11:29-

w

Az alfejezet végére egy apostoli tanúlság arra, hogyan ne viszonyuljunk Isten ajándékához, ami ingyenes:

"...A te pénzed veled együtt vesszen el, mivel azt gondoltad, hogy az Istennek

ajándéka pénzen megvehető. Nincsen néked részed, sem örökséged e dologban,

mert a te szíved nem igaz az Isten előtt. "        

 - Csel. 8:20,21 -

Ha azt merjük gondolni, hogy Isten ajándékai bármiféleképpen megvásárolhatóak, ezzel azt bizonyítjuk: nem tiszta a szívünk, és így önmagunkat zárjuk ki a fiaknak szánt ingyen örökségből, ami egyszerűen azáltal a miénk Jézusban, hogy El-hisszük: Isten ingyen adja ajándékba! Ezzel hisszük el szívünkben az Isten hozzánk való ingyen szeretetét!

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.