A kijelentések és gondolatok a Logosz alapján című fejezet befejező része

FORRÁSKERESÉS 

BELSŐ -, KONTRA  KÜLSŐ -VILÁG

Bebizonyosodott számunkra hát, hogy az ember nem egyenlő az anyaggal, tehát az elemi részecskékből felépült biológiai hús-testével sem azonos. Az ember belső természete nem az anyag, hanem a szellem dimenziójában keresendő. Eredetét tekintve még csak nem is e- világ szellemi síkjából, hanem olyan forrásból, ahol az élet s a fény az úr – és nem a sötét űr. Ezt pillanatok alatt leellenőrizhetjük, csak nézzünk mélyen a szívünkbe, és meglátjuk, hogy az milyen világra vágyakozik, hol érezné magát igazán otthon.

Tehát az ember egy "idegen" szellemként érkezett ebbe a világ-egyetembe, a Föld nevű bolygóra... Tudom, vannak akik most ijedten felhördülnek, mert első olvasatra úgy tűnhet számukra (főként vallásos előítéletek miatt), hogy most valami hallatlan ál-tudományos mesébe kezdek bele, és a misztikum világába akarom az olvasót kényszeríteni.

Biztosíthatom az esetleg ezt gondolókat, hogy minden „szigorommal és önfegyelmemmel” továbbra is a keresztény kinyilatkoztatás nyomvonalához ragaszkodom, sőt – Jézus és apostolai példáját követve a kornak és térnek megfelelő – jelen kulturális hátterünket figyelembe véve a judaizmus által elfogadott iratokat sem hagyom figyelmen kívül! Mint ahogy talán eddig is észrevehető volt, eddig sem állítottam a Bibliában nem igazolható kijelentéseket! Legfeljebb a bevett vallásos dogmákat állítottam szembe épp azzal a könyvvel, amire hivatkoznak bizonyos érvelők dogmáik igazolására.

Ez természetesen egy csöppet sem esik nehezemre, mert én személy szerint mindennél jobban élvezem Isten mindenhonnan, még a sötétbe-foglalt – elsősorban az embereken való uralkodás kedvéért összerakott – 66-os könyvből is „áthallatszó” Élő Beszédét, ami energikusan árad, és képes elönteni, mint akár az óceán! Csak néha szálljunk ki az ego-elménkből, a szabályokon való lovagolásból – ezzel együtt pedig „legyünk rajta” az Atya szellem- (szív)- forrásán, ami korlátlan és nem szabályozható, nem keretezhető, és ha kegyelmi pillanatba kerültünk, akkor akár meg is tapasztalhatjuk amiről itt írok..

Egy „kis” kitérő:

Mivel én ízekig és velőkig hatolóan, a szellem és a lélek megoszlásáig Istent „félem”, és tisztába vagyok vele, hogy az Ő Igéje áthatol rajtam mint egy mindennél élesebb fény-szablya, hogy megítélje a gondolataimat és indulataimat, ezért tudom hogy Előle nem lehet elrejtőzni, hisz én magam tartom magamat folyamatosan ezen természetfölötti (természetet uraló) „ítélet” alatt (Zsid.4:12). Tudom hova kerülnek a hamis-próféták, és egy csöppet sem kívánkozok oda, közéjük (Jel.20:10). Ezért fontos nekem, hogy amennyire ez rajtam áll, ne beszéljek egészen „hülyeségeket”, mert az Ige szerint, szavaink szerint leszünk megítélve (Mát.12:36,37).

Szerintem mindenki tudja, hogy azért mert ugyan azt a történtet több ember, több, különböző árnyalat-szempont alapján máshogy világítja meg, és az valamelyik esetleg itt-ott „frissebb”, eredetibb megfogalmazást használ ehhez amitől izgalmasabbnak, érdekesebbnek, aktuálisabbnak hathat egy régi világ hit-igazsága, az nem azt jelenti hogy az illető nem az igazságot mondja el. Magába az Evangéliumokban is találkozhatunk ehhez hasonló, egymással ellentmondani látszó megállapításokkal. Ezért figyelmeztet a bibliai bölcsesség arra, hogy ne felszínesen, a látszat alapján hozzunk elhamarkodott ítéletet, hanem mindeneket megvizsgáljunk, a jót megtartva, a rosszat elvetve, és akkor nem fenyeget az a veszély hogy a Szellemet elűzzük amikor esetleg valami újat szeretne velünk közölni.(1Thessz.5:19-21;)

Gondoljunk bele, mi történt volna, ha Péter apostol a háztetőn elkergette volna a Szent Szellemet, mert az nem "bibliai" módon adott látomást az általa tisztelt Törvényről! Hiszen zsidó törvény szerinti tisztátalannak minősített húsfogyasztásra szólította fel az ellenálló, vallásos előképzése okán felháborodó apostolt. Vagy amikor az éhező Illés prófétát az Örökké-Élő szintén tisztátalan forrásból „dög-hússal” táplálta, hiszen a saját Törvényét "megszegve" hollókkal vitette számára a húst (itt pedig a holló és a hús is tisztátalan volt az izraeli törvények értelmében, mert a holló nem vadászik, hanem hús esetében „dögevő”)! Hogyan jöttek volna ki ezek az emberek a Teremtőjükkel, ha a saját, a törvények és szabályok által megkötözött elméjükkel ellenálltak volna Isten "furcsa, írás-ellenes szokásainak"? Az ilyen példák mindig megmutatják: Isten nem szereti a törvénykezés merevségét. Még a saját „törvényei/szabályai” esetében sem hagyja magát, vagy embereit megkötöztetni! Főleg, mikor az Ember Életéről van szó, amikor megmutatkozik nem egy esetben ki és mi az előrébb való… (Csel.10:10-16; 1Kir.17:2-6;)

Elárulhatom, hogy ha az Igét szabadon olvasod, és nem merev- vallásos elő-koncepciók alapján, akkor számtalan "új" dolgot fedezhetsz még fel benne, amiről álmodni sem mertél volna. Szerencsére az előbb említett Isten emberei is voltak olyan "lazák", rugalmasak mint a Teremtőjük. Így nem botránkoztak meg Isten botrányán annyira, hogy ne tudtak volna együtt mozogni a Szent Szellem friss, élő – és nem könyvekbe, szigorú betűsorok közé zárt – vezetésével, még akkor is amikor vallásukkal nem "megegyező" irányba mutatott az utat számukra. Azt tapasztalni azonban, hogy e próféták és apostolok tanításának „hiányában”, ma a hasonló esetekben, vagy szellemi látások esetén elhamarkodottan azonnal ördögöt kiáltanak sokan, mikor is ilyen szabadságot érnek „tetten” valakiben.

Sajnos ezek a személyek, Illésre és Péterre – sőt, némely szituációkban Jézusra – is ezt kiáltották volna, amikor nézik de nem értik Isten és embereinek szabadságát a Törvény ellenében! Jézust is „ördöngösséggel” és „belzebubsággal” vádolták korának vallásos törvénykezői, hiszen – bár rendelkezett isteni jelekkel, na de „sértett” isteni törvényeket is – többek között a szombat-törvényt „írta fölül”, vagy éppen a „nagy-étkűsége” nem tetszett a vallási erkölcs-őröknek. És mindennek tetejében ráadásul kikkel és vajon mit evett „nagyétkűen” egy asztalnál, egy közösségben? /pl.: mikor betért vámszedő-bűnösök és szajháik (mulatós) összejövetelére velük együtt egy asztalról enni/ Az írott és íratlan szabályok alapján jogilag igazuk volt a vallásos botránkozóknak, de mint olvashattuk sokszor: az Atya szerint – szabály ide – szabály oda – mégis Jézusnál volt a „jó-pont”. És ezen érdemes lenne elgondolkodni, mert valahol itt rejlik a határ Jézus valamint az anyag/test-tudatú vallásosságot élő bűn-tudatú farizeusok között…

Látod kedves volt felekezet-társam, én a Bibliáról – pl.: a zsidókat elítélő prófétákról, Jézus Mesterről és apostolairól – beszélek, és nem egy idegen tudományról, kérlek ezért ne legyél ideges, hanem űzd el magadtól azt a vallásos szellemet amely esetleg az eddigi példákhoz hasonlóan „merevre” kötözött egy-két területen, és Péterhez hasonlóan vizsgáld csak tovább ott a saját „háztetődön”, nem e Isten akar szólni hozzád "új" módon, mert neki joga van erre, mint láthattuk. Tudom hogy okos vagy, de ne állítsd hogy mindent tudsz, mert Isten úgy is többet tud nálad és nálam is, és pontosan az alázatos szívedet akarja most is megpróbálni.

Ne félj, mert ha valóban az Ő juha vagy, úgyis felismered a hangját és idegent nem fogsz követni, mert akit egyszer az Atya a Fiúnak adott, azt Ő semmi képpen nem adja át az ellenségnek (engem is kihozott a ti zárt karámotokból – karma-fogságotokból)! Ez az üdvösség sisakja, hogy tudd: biztonságban vagy az Úr üdvözítő kegyelmében, így egy hívőnek nem kell félni.

Maga a Biblia tanít tehát arra, bármilyen vallásos „előképzőbe” jártunk korábban (én is jártam többe is): ne rettegj görcsösen attól, hogy nyitott legyél a szellemi dimenzióra, mert nem csak az ördög a szellemi lény, hanem a Teremtő Atya is, mivel Szellem, tehát szükség hogy szellemi síkon nyitott legyél. Az nem megoldás, hogy az esetleges ellenségtől való félelmünkben, bezárkózzunk, és így túlzott óvatosságunk miatt lemaradjunk Isten Élő kinyilatkozásáról is. Kérlek ne engedd meg vallásodnak, hogy megtiltsa a Mindenható Úrnak az Élő beszédet, vagy beavatkozást e fizikai világba, úgymond, az nehogy az ellenség megtévesztése legyen. Egy hívő nem lehet ennyire félénk és gyáva, mert ez aztán tényleg teljességgel írás-ellenes hitetlenség és bizalmatlanság. Az hogy valakibe annyi bizalom sincs Alkotója felé, mint gyermek korába a testi, tökéletlen szülei felé, az szerintem nagyon Atya- szomorító dolog tud lenni, és semmiképpen sem hívő magatartás... A hívőknek földi létük során mindig folyamatos üzenet a metanoia – gondolkodásmód- váltás, vagy elme- kiigazítás… 

Egy „kis” visszatérő:

Ott tartottunk, hogy az ember „idegen” szellemként érkezett meg földünkre. Ez pontosan ugyanaz, mintha úgy fogalmaznék, hogy Isten - aki „földönkívüli”- egy adott pillanatban, a már kitudja milyen régóta a pályáján keringő Földre helyezte, illetve megteremtette az ember nevű, különleges élőlényt, akit már sok egyéb létforma megelőzött (a Földön) ebben. Hit szempontjából valami ostobaságot mondtam talán ezzel?

Eddig végig azt tárgyaltuk, hogy az ember a látható tények szerint is, meg az Ige szerint is milyen megfoghatatlanul különbözik mai környezetétől, amit éppen ezért kényszeredetten állandóan átformál. [Egy-egy ilyen visszatérő mondat erejéig elnézést kell kérnem azoktól akik ezt jól megértették már, de türelmet kérek azok számára is, akik esetleg valamilyen „előítélet- képzőbe” jártak (a legtöbbünk abba járt!), és ezért lassabban „oldódik” az agyuk némely területen. Én ezeket a tanulmányokat eredendően egy konkrét vallási-csoport néhány tagjára gondolva írtam meg, mint ahogy említettem az előszó ajánlásában. Ezért sok dolog ami itt másoknak már evidenciaként hat, ugyanaz másoknál még mindig lehet sarkalatos ütközőpont a hitéletükben. Ezért a magam részéről a Filippi levél 3:1.- el összhangban, ugyanazokat írnom néktek  nem fárasztó, titeket pedig megerősít.]

Jó, jó! Az még csak elfogadható, hogy Isten nem e- világi Lény, tehát mai modern nyelven nevezhetjük földön- túli, vagy földön- kívüli személynek. (Itt jegyezném meg zárójelbe, hogy a mai bibliai iratok, ami a benne hívők szerint 1600 éven keresztül íródtak (+ kb.1500 év), mindig az aktuális korszaknak legmodernebb, általános közhasználatban levő emberi nyelvén íródtak. Tehát ezek szerint Isten nem ideges attól, ha az aktuális kor a saját, jól érthető nyelvezetében ragadja meg Isten örökérvényű Igazságait) Ezen az alapon még azt is meglehet emészteni, hogy származásunkat tekintve idegenek vagyunk, mert az Isten emberei is fogalmaztak így, már évezredekkel ezelőtt, ugyanis...

„...vallást tettek arról, hogy idegenek és vándorok a földön...”                                                 

                                                             -Zsid.11:13.-

Ezért hozzájuk hasonlóan én is...

„...kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket,

tartóztassátok vissza magatokat a test kívánságaitól,

melyek a(z ember testében lévő) szellem ellen háborúznak”

                                                                -1Pét.2:11.-

De miért kéne elfogadni azt az iménti állítást, miszerint az ember nem test, hanem szellem?

Először is azért, mert az Ige több százszor rámutat erre, másodszor azért, mert ezt folyamatosan meg is tapasztaljuk, harmadszor meg azért, amit előző elmélkedéseink során feltártunk. Vagyis: az anyagnak – mint az isteni forrásról leszakadt, eltávolodott és széttöredezettségében diszharmonikussá és „lefagyottá” vált, periférikus logosz- hullám-részecskéknek – nincs emberi értelembe vett független élete. Nincs gondolata, nincs öntudata, nincs személyisége; egyszóval nincs is értelme önmagában az Élet szempontjából.

Tehát az ember tudata – mint alárendelt, abból következő valóság – semmilyen formába nem köthető az anyaghoz, mert – bár az anyag létének nincs értelme fölötte-mögötte álló magasabb tudatosság nélkül – a tudatosság nem tartozik az anyag természetéhez. A tudat, és az atomi részecskékből felépített emberi test között mintha hiányozna az összekötő láncszem. Illetve pontosabban „létre jött” valami a szellem és anyag között – a psziché, a lélek, ami bizonyos értelemben pont a „teremtésünk” lényege –, de erről később.

Közelítsük meg most a kérdést a Szent Írás oldaláról egy kisebbség kedvéért, ugyanis a hívő emberek felekezeti hovatartozásuktól függetlenül, 99.9%-ban hisznek amúgy a belső- ember, a valódi ember szellemi eredetében ami összeköti őt örökkévaló származási helyével.

Azt javaslom, induljunk az alapról. A Biblia szerint Isten nem fizikai, anyagi lény, hanem Ő Szellem. Ez nem azt jelenti, hogy Ő nincs, de még csak azt sem jelenti igazán, hogy Ő  a fizikai univerzumban létező Láthatatlan lény. Az igaz, hogy számunkra láthatatlan, de az Ő valóságos lénye egy csöppet sem láthatatlan! Ő egy másik síkon, egy másik világban élő személy, aki a saját dimenziójában nagyon is kézzelfogható, látható és érzékelhető, egyszóval igazi Személy. Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert a sok áltudomány és hamis ismeret miatt a szellem megnevezés alatt inkább valami kísérteties, ködös „pára-lényt” szoktak érteni vagy képzelni. Ezért szeretném ismételten hangsúlyozni, nagyon fontos világosan megértenünk a valóságot Ősforrásunk természetéről a Biblia alapján is.

Isten tehát nem egy elvont eszme, nem is egy láthatatlan kísértet, hanem a szent iratok alapján egy teljesen valódi Lény, aki a maga univerzumában mindenestől érzékelhető, jól körülhatárolható testel is rendelkezik. A Szellem kifejezés Istenre nézve azt jelenti, hogy Ő egy olyan dimenzió tulajdonosa, ahol az anyag természete szellemi. Vagyis a mi univerzumunk anyagával ellentétben nem haldokló, pusztuló és elmúló, hanem dicsőséges. Ez a kifejezés pedig többek között azt takarja, hogy romolhatatlan, örökkévaló, tehát létezése nincs a tér-idő szabályszerűségeinek alávetve. A mi érzékileg megfogható síkunkkal párhuzamos/együttálló, de magasabb-rendű, magasabb „rezgésű” – vagyis bár az érzékeinknek szellemben magas és megfoghatatlan, ott, az érzékek fölötti szellem tudat-szintjén mégis teljesen valóságos és megfogható.

A szellemi univerzum valóságosabb világ, mint a mi dimenziónk. Sőt, természeténél fogva a mi általunk érzékelhető világ – mivel elmúlásra programozott, és az idő könyörtelen uralma kezdettől sodorja a vége felé – elmúlik, és így az örökké változatlan szellemi síkról tekintve a „ma van, holnap nincs” világunk mintha nem is lenne. Az az élet-tér amiben most testben létezünk – bár emberi léptékkel mérve időt állónak tűnik –, az Örök Szellem világából rátekintve azonban, csupán tovatűnő pára, csak röpke és elillanó illúzió, mert elmúló és állandóság nélküli.

Isten saját élet-terében egyszerűen nincs idő ami múljon. Bármennyire is nehéz ezt fölfognunk az idő érzékeléséhez szokott testi érzékszerveink által programozott agyunkkal (tulajdonképpen ez teljességgel lehetetlen is), mégis bibliai tény, hogy Isten szellem világának nincs kezdete és vége, mert egyszerűen az, egy időn- kívüli valóság.

Természetesen a Szellem birodalmában TEREMTETT dolgoknak és lényeknek van Kezdetük – aki az Ige szerint maga az Ige, vagyis a LOGOSZ, Isten Teremtő Bölcsessége. Ő az, Aki az Atya örök szívéből születet, és mikor az Idő, a teremtés aktusával elkezdődött benne, Ő már az Istennél VOLT. (Pél.8:23-25; Jel.1:8; Kol.1:17; Ján.1:1-3).

Isten teremtményeinek a mennyekben (ami maga a szellemi sík, a tudatosság érzékek fölötti szintje(i)-ben) való tudatos életre hívásuk a kezdetük. De mivel isteni, szellemi, örökkévaló „anyagból” van a természetük, fizikailag megsemmisíthetetlenek. A szellemi lények időn kívüli lények, akár csak Atyjuk. Ezért nem tudnak megszűnni hisz a Teremtőjük alapvető természetét örökölték (mi mást).

Ismétlem: a szellem dimenziójában nincs IDŐ, tehát nincs VÁLTOZÁS! Ha ott valami „TÖRTÉNIK”, akkor ott tér-törés útján egy alacsonyabb „szinten” ÖRÖKKÉ úgy marad a változás, mert a történés ott maga a törés, ami az eredeti tudatszintet (Isten tökéletes akaratát) egy alacsonyabb „körre” húzza le (így jönnek létre a párhuzamos univerzumok egyre lejjebb és lejjebb, egészen a Földünkig és a pokolig/külső-sötétségig)! Ezért LEHETETLEN, hogy sátán és a lázadó angyalai valaha is megtérjenek a saját síkjukon, ahova tudatosan juttatták magukat.

Ezért nincs számukra evangélium, mint ahogy a kígyó magvának is ezt jelentette ki Keresztelő és Jézus (Máté 3:7; 23:33). Mert nem változhatnak meg, az örök természetükből fakadóan. Ez a Szellem Törvény-szerűsége. Ugyanúgy áthághatatlan, mint a fizikai világ romlott anyagára mért elmúlás törvénye. A letört, leszakadt síkoknak csak az újrateremtés az egyedüli „visszaútja” a felsőbb szintekre, ez pedig az EMBERBEN valósult meg egyedül jogilag, vagyis mi vagyunk a tér-törések folyamán létrejövő leszakadó teremtések egyetlen esélyei az újbóli felemelkedésre! Ahogy a korábbiakban tárgyaltuk: az Isten-Ember, aki Krisztusban született azzá – SZABADÍTÓ, mert az összes leszakadt tudat-síkot áthidaló lét-forrással rendelkezik.

Ezért kapaszkodnak sokan belénk minden jogos, vagy jogtalan eszközzel (v.ö.Zakariás8:23 >> Róm.2:28,29!!)… Bizony, ez a bibliai hit – még ha nem is ezt tanították neked belőle! Nem véletlen, hogy angyalok ítélői leszünk hamarosan (I.Kor.6:3)! Ezért ma mindent megtesznek, hogy te nehogy ebbe a pozíciódba kerülj, vagy hogy valahogy „elkeveredjenek” veled, s hogy így talán a „sas felemelje a kígyót” magával (v.ö.Ésa.46:11)! De talán ideszól ez az ige is az utolsó földi birodalom leírásánál (Dán.2:43). Ki tudja, hogy ez így lesz e (már hogy pontos e az értelmezés) – de a „kísérletek” mintha erre a törekvésre utalnának…

Visszatérve a szellemek világára – mivel a szellemek szellemből vannak, ezért a szellem tulajdonságával bírnak. Ha a szellemeket meglehetne semmisíteni, akkor magát az Atyát is meglehetne, aki szintén szellem. De hát ez abszurd, ugye?

(2003-ban) Tizennégy esztendeje kutatom intenzíven a Szent Írást, de sehogy sem sikerül beleolvasnom azt, hogy a gonosszá lett szellemek végül megsemmisülnének! A szellemnek van halála, de sehol nem mond olyat az Írás, hogy ez megsemmisülést, vagyis megszűnést jelent! Ellenben azt olvasom ezekről a bukott lényekről, hogy a külső sötétségre, illetve a Gyehennára vettetnek, ahol lesz fogaknak csikorgatása, nyelvük harapdálása a kínok miatt, bizony jajgatás és sírás lesz ott, mert az ő férgük meg nem hal, és a kínjuknak füstje örökkön örökké felszáll! Mondja mindezeket az Úr Jézus! Most mondja, vagy nem mondja? Akkor pedig jobban járunk, ha mi is ugyanazt valljuk mint „vallásunk Apostola”, és nem okoskodunk annyit, mert én nem akarok vele vitába szállni. Én tisztelem Őt és az Igét ami elhagyta a száját, ami nem tér vissza hozzá üresen, hanem jó-szerencsés lesz és megcselekszi amiért küldetett! Dicsőség Neki! Amit Ő kimond, az úgy is van! Lenne még erről mit mondani, de térjünk vissza a Szellemhez, ami tehát ÖRÖK, vagyis IDŐTLEN és épp ezért SOHA-SOHA VÉGET NEM ÉRŐ TÖRTÉNET!

Meggyőződésem a fizikai anyag és a szellemi anyag természetéből, valamint az ember belső természetéből, és az Isten Kijelentéséből adódóan, hogy az ember az Atyától való származása végett, aki Szellem és a saját képmását örökítette tovább bennünk, szintén szellemi lény. Tudom, hogy a materializmussal fertőzött elméjű hívőknek (akiknek e fejtegetéseimet elsősorban írtam) ez furcsán hangzik, de akkor is kijelentem: abban hiszek, hogy az ember szellem (pneuma), akinek van lelke (pszihé) és testben (sóma) lakik.

.

Az Újszövetség szövege ezt nagyon jól megkülönbözteti, méghozzá olyan sok helyen, hogy lehetetlen lenne végig sorolni. Az a helyzet, hogy még végigszámolni sem volt türelmem, mert a pneuma kb. 400-szor, a  psziché 250-300-szor, a sóma pedig több mint 200-szor szerepel az evangéliumokban és a levelekben. Bevallom, nekem már a körülbelüli számadatok is meggyőzőek ahhoz, hogy belássam: az Ige megkülönbözteti az emberben a szellemet, a lelket és a testet.

Aztán persze az ember antropológiáját még tovább lehetne boncolni, de ez az egész Igét annyira átjárja, hogy a Biblia mellé újabb köteteket lehetne írni e témába, és ez nem lehet egy valóban hívő ember célja. Mi nem akarunk a farizeusok sorsára jutni, akik a sok magyarázgatásból írtak egy másik bibliát is, hogy megzavarják az egyszerű hívőket. Ma sajnos pontosan azért vagyunk bele kényszerülve a „sok könyv” írásába, mert a megszomorodott Szent Szellem  visszahúzódása miatt az évszázadok folyamán, rengeteg agyalás történt a Biblia megértése érdekében, azonban sajnos ez sokkal inkább sötétséget hozott! 

Mivel az egyedül hiteles Magyarázó nélkül állítottak fel koncepciókat, és dolgoztak ki elméleteket és teológiákat, - meg persze az ellenség is segített ebben – annyi féle felekezet és felfogás keletkezett, ahány emberi agy van. Így aztán a sok évszázados, töménytelen változatosságot felvonultató ostobaság hegyek lerombolásához – amíg nem jön a Joel prófétálta kései eső a Szellemtől (Joel 2:23) –, sok dolga van a mai „hit-védőnek”.

Manapság mire valaki hozzálátna Bibliát tanulmányozni elő- koncepciók nélkül, „ártatlanul és tisztán” – csak úgy az Igét tisztán – , addigra hatszor bekebelezik valamelyik felekezet magyarázatába, amelyikek mindegyike tökéletes logikával van rendszerezve és így önmagában igaznak is tűnhet, hiszen a legtöbb felekezetnek nem hülyék a tagjai. Aztán a delikvens az adott magyarázó kör kidolgozott sablonjával már olvasgathatja a Bibliát nyugodtan, mert úgyis azt fogja kiolvasni belőle, amit a felekezeti szemüveg átenged számára. Rövid időn belül pedig annyira hozzászokik a szeme ehhez a látáshoz, hogy gondolati sztereotípiákat hoz létre elméjébe, és már az életét áldozná azért a felekezeti Biblia magyarázatért – mint egyedül üdvös igazságért. De ha annak idején egy másik felekezet gyorsabban és ügyesebben nyúlta volna le az illetőt, ugyan az a személy most egy másik irányzatot védene foggal-körömmel. Ez az igazság, mert így működik, sajnos! Ezért kell már nagyon azaz eső, hogy MINDEN TESTRE ömöljön az isteni tisztánlátás, és elsöpörje ezt a sok emberi okoskodó maszlagot!

Na tehát, mielőtt még szememre vetnéd, hogy ne maradjunk Ige nélkül, nézzük például ezt:

„Mert az Istennek Beszéde Élő és Dinamikus, és élesebb

minden kétélű szablyánál, és elhat a szívnek és a léleknek,

az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gon-

dolatokat és a szívnek indulatait.”               -Zsid.4:12.-

Itt, mint látjuk azt mondja az Ige, hogy egyedül Isten szellemi (ÉLŐ) Szava olyan penge, ami képes az emberi természet olyan mélységeinek feltárására, ahol külön lehet választani a szív indulatait, a lélek gondolataitól. Ez tehát azt jelenti ki pont most a szemed láttára, hogy külön van a szíved amely alapvetően (tisztántartott forrás esetén) isteni indulatokkal indít téged  valaminek a megcselekvésére; ettől elválasztva van a lelked aminek gondolatai kontrollálják szíved vágyát, indulatát, akaratát, annak függvényében milyen minőségű földi ego épült a szellemedre rá. És mindezt sosem érthetnéd meg, ha az Isten Élő és [minden]Ható Éles Szava nem bontaná ki előtted!

Kérlek szánj időt ezen Ige fölötti elmélkedésre, mert akkor így megengeded, hogy felszívódjon a lelkedbe, onnan pedig a természeted középpontjába, epicentrumodba, a lényegi valódba, a legbensőbb énedbe, a belső emberbe, a szívnek rejtett emberébe, a szellemi emberbe, az igazi önmagadba, a szív-forrásodba. Így ennek az benső hídnak a letisztulásával, átjárhatóvá tételével, ott fog élni és cselekedni benned lelki-ego szinten is az Élet beszéde egyre nagyobb teret nyerve benső lényedben, és kimunkálja benned az igei bölcsességet és megértést, és így szívbéli megismerésre jutsz.

De ennek van még egy elengedhetetlen feltétele. Ahhoz, hogy valóban az Ige dolgozzon benned, meg kell tanulni gondolatainkban elhalkulni, elcsendesedni – saját, e-világi hangzavaros perifériánkról visszalépni –, mert a közvetlen előtte lévő versek beszélnek a nyugalomba való bemenetelről, a munka beszüntetéséről. Ez a hívő elméjének nyugalma, amikor hisz, vagyis bízik abban hogy az isteni ígéret ÉL és ezért cselekszik benne, azáltal hogy egyszerűen elfogadja és befogadja Őt... Ez az a kegyelmi állapot, amit nem te dolgozol ki magadnak kegyes lelkigyakorlatok által, hanem itt van az, amikor megtapasztalhatod végre azt: hogy minden kegyelem, ajándék az életedben…

A szív az ember lényege, a valódi énje, személyiségének középpontja, minden cselekvésének kiindulási helye és forrása:

„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet,

mert abból indul ki minden élet”            -Pél.4:23.- 

A szívben lakozik az a valaki, akit Péter a szív elrejtett emberének hív:

„Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes

szellem (pneuma) romolhatatlanságával, ami igen becses

az Isten előtt”                                                -1Pét.3:4.-

Látod, erről beszéltem. A  szívben, az emberi test bensejében lakik elrejtve az az ember, akivel Isten kapcsolatot tud tartani. Miért? Mert az Isten Örökkévaló Szellem, és szükség Jézus szerint hogy mi is szellemben imádjuk Őt és ne testben. Ha tehát a mi valódi énünk nem szellem lenne, akkor nem tudnánk engedelmeskedni ennek a parancsnak, és nem tudnánk az Atyával közösségbe kerülni! A te rejtett szellem-embered a szívben van – az apostoli és prófétai iratok szerint –, és ha Isten Szellemétől (beavatkozásától) újra született, akkor különösen becses Ő előtte, ahogy olvastuk. Itt láthatjuk azt is, hogy a valódi ember, a szellemi ember romolhatatlan, vagyis örök, mivel szellem, úgy mint az, Akitől ered és származik. Láthatod azt is, hogy nem egy személytől, identitástól független élet-erőről beszél, hanem tulajdonképpen a test (sóma illetve sarx) mögé rejtett igazi emberről, akit ahogy itt mondja, meg lehet becsülni, sőt, igazán csak ezt tudja megbecsülni, mert ez Isten embere, akiről Ő beszél! Az igében minden erre az emberre, a szellem-emberre vonatkozik, nem pedig a testire.

Már az ószövetségben is volt erre némi világosság, bár ott még több minden is rejtve volt a próféták elöl. Például figyelemre méltó a Salamonnak adott kinyilatkoztatás majdhogynem korát megelőző mélysége ami a szívet illeti. Sajnos a „kedvenc Károlink” majdnem mindenhol elmének fordította a szív kifejezést, és ezzel jócskán összekuszálta amit Isten a szívről akart volna mondani, persze az elme-hívők nagy örömére. De szerencsére csak majdnem mindenhol. (E téma tanulmányozására érdemes egy jó, idegen nyelvű Bibliát szerezni, persze lehetőleg ne felekezeti alapon fordítottat)

Álljon itt csak azért is egy Károli féle példa:

„Az ÚR-tól való szövétnek az embernek szelleme, aki

megvizsgálja a szívnek minden rejtekét.”      -Pél.20:27.-

Megint csak a Biblia beszél önmagáért (ezt a verset a „takarítók” nem vették észre, és ott maradt az asztal sarka alatt). Az embernek szelleme „aki”, tehát Isten személyként kezeli. Aki a szívnek minden elrejtett dolgát ismeri, az a belső, szellemi ember, aki az Istentől van.

Ó, Istenem! Milyen szép lenne az Egyház, ha mindenki csak az Igére figyelne, előre kialakított koncepciók nélkül! Akkor egységes lenne, mindenféle ember-uralom és mesterséges szabályozgatások nélkül! Hiszem hogy közel van egy új reformáció! Nem is reformáció, hanem forradalom, a Szellem forradalma! Mert az Úrtól való szövétnek, ami világosságot hozhat az elsötétült szívekbe, az csakis a SZELLEM lehet!    

Folytatás egy új fejezetben következik      

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.