Volt egyszer egy kereszténység című fejezet  II. alfejezet /b- része

                                 KI az ÚR a Házban? 

A halódó matéria Fénybe-emelése emberi-lélekkel

Avagy hol az őr-dögben /űr-lényben/ van a barlang, ahonnan elrabolt fény-királylányt kell kiszabadítani

Az Írások beszélnek egy hatalmas szellem-lényről, akit egykor Lucifernek, vagyis fényhordozónak neveztek. Ő, a biblia iratok prezentációja szerint uralkodókon és népeken taposott, mielőtt levetetett volna igen magas, isteni pozíciójából. Mivel szándékosan kiesett Isten világosságának jelenlétéből, szükségszerűen kialudt benne az isteni fény és élet, és egy sötét, halált hordozó lénnyé alacsonyodott le. Azonban Istennél van egy alapelv: az Ő elhívásai (elrendelései), és ajándékai megbánhatatlanok, vagyis visszavonhatatlanok! Ebből az következett, hogy Lucifer eredeti hatalmi pozíciója, uralmi területe és alárendelt szolgáinak jogköre, az általa uralt eredeti térségben fennmaradhatott! Ő pontosan tudta ezt, és ezért mert elszakadni Urától, hogy így magával ránthassa saját birodalmaként, az Örökkévalótól neki rendelt területet Isten országából! Ő így lett e világ istene, és ura!

Isten Birodalma Világosság! Ott nincs Sötétnek és Fénynek váltakozása! Ott nincs változás, mert ott minden örök. Isten kezdetben megteremtette az Eget (Menny), és a Földet! Isten nem teremtet egy fényes Menny mellé a későbbiekben, direkt, egy sötét, és élettelen univerzumot, benne a Földel úgy, hogy azt az élettelen Sötétség vegye körbe néhány fényforrással meghintve fekete, hideg mélységeit! Miért is teremtene a Mindenható a saját természetétől idegen Pusztaságot és Kietlenséget? Ez Halált, és Sötétséget jelent, ami az Írások szerint csakis a Gonosz, a Bűn, vagyis a Világosság forrásától való elpártolás, elszakadtság következményeként állhat elő, és semmiképp nem származhat a Világosság Szent Istenétől - mint közvetlen teremtési mű -, nem születhet ilyen Attól, aki az Élet és Fény maga!

Nem találunk hát a Teremtés beszámolójában olyat, hogy Isten kezdetben teremtette a sötétséget, vagy a halált. Vagyis, aki abban hisz, hogy univerzumunkat ebben a jelenlegi, Fény-árnyék ciklusokban, ritmikus időbe zártan, lefelé örvénylő, haldokló formájában teremtette volna meg a Tökéletes Isten, az Írás ellenes hazugságban hisz, és valójában e világ sötét fejedelmét tekinti pusztán urának tudatlanságában, amikor Istenről így beszél!

Az Írás (és a logika is) egyértelműen bizonyítja, hogy nem volt külön a Menny és a Föld eredetileg (még az ember előtti kezdetben), hanem mind két térség, Isten királyi uralmának birtokához tartozott, vagyis egy volt! Mint ahogy egy házon belül több helyiség található, és ezek egy család birtokát képezik, ugyanúgy a Menny és a Föld egy birodalom volt, amit Isten egyidőben,egyszerre, vagyis kezdetben teremtett! Ahogy egy házban oda-vissza átjárhatóság van a szobák között, ugyanúgy az Ég és a Föld között sem volt áthatolhatatlan válaszfal, ajtók nélkül! Miért is lett volna? Hiszen Isten egy egységes, szerető családot teremtett magaköré. Nem teremtett ellenséget, akit ki kellene zárni a mennyei társadalomból, száműzve őt, egy rideg és sivár univerzumba Isten arcától beláthatatlanul messzi távolságokra!

Visszatérve a Kezdethez, az Isten nem teremtett eleve, egy Isten-háta mögötti helyet – ami ez a fekete kozmosz lenne, a Földel együtt –, hogy ide dobja le mondjuk a „selejtet”, a „hulladékot”. Kezdetben ugyanis nem lett „szemét” teremtve! Bár Isten láthatta előre azt, hogy lázadás lesz az Ő birodalmában – és a Föld az őt körülvevő térséggel együtt kiszakad majd a Mennyből, Isten Országából -, mégsem mondja az Írás, hogy eleve csak a Menny távoli, és alárendelt mellékhelyiségének tervezte volna kozmoszunkat! Nem! Kezdetben együtt, szorosan egymás mellé és egynek teremtette az Eget és a Földet!

(Úgy gondolom – mivel az általános ősiségben, a legkülönbözőbb kultúrákban, és a saját anyanyelvünkben is fennmaradt a hit-képzet, hogy a Föld, az anya-föld, ami az e világ univerzumából származó anya-g-ból van / vagyis a mathéria és a mather-anya egy-gyökerű –, megkockáztathatom itt a Bibliát-hívők előtt is azt, hogy a „Kezdetben teremté Isten az Eget és a Földet” kifejezés Isten lényét e teremtésben férfi és női aspektusára bontva mutatta meg szimbolikusan. Ezeknek pedig egyszerre és együtt kell jelen lenniük, mint ahogy nem mellesleg az Isten képére és hasonmására megalkotott Emberben is így volt – együtt, egyszerre, egy-helyen, eredendően egyben a férfi és a nő! Nem idegen tudományt /mondjuk védikus iratokat/ hozok a zsidó-keresztény híveknek, hanem a saját bibliájukat, amit imádva tisztelnek, hátha a sajátjuknak érzett iratokat nem utasítják el!)

Tehát, kezdetben Istenből előállt a Menny és a Föld! Azután azt mondja a mózesi leírás: „A Föld pedig kietlen, és puszta VOLT(!), és sötétség VOLT(!) a mélység színén”. Azért fontos a volt szócskát hangsúlyozni ez esetben, mert ez már az idő folyamatába helyezi a történéseket! Hiszen az időtlen örökkévalóságban, ahol Isten ÉL, ott nincsenek időfolyamatokhoz köthető minőségek - úgy, minthogy valami a múltban egyszer, valamikor (valamely korban) „volt” lett volna. Vagyis a két verset az Írásban élesen elválasztja egymástól az, hogy az egyik megállapítás arra vonatkozik, ami kezdetben történt, a másik pedig már az idő egy bizonyos, de nem pontosan meghatározott szakaszában bekövetkezett állapotra mutat rá!

Egyszerűbben leírva: az idő kezdetén történt valami, megszületett az Ég és a Föld, majd ezután, az örökkévalóságról levált idő-körök valamelyik szakaszában ez a Föld már egyszer csak kietlen, és puszta volt! Tehát a két megállapítás között ott feszül egy meghatározhatatlan hosszúságú idő-folyosó. Semmi nem bizonyítja, hogy a két bibliai vers között – azon túl, hogy egymás után következik a leírásban –, közvetlen, esemény összefüggés állna fenn! Vagyis nincs igei bizonyíték arra, hogy Isten teremtette volna KEZDETBEN a Mennyel EGYIDŐBEN a PUSZTA, ÉLETTELEN, SÖTÉTSÉG VIZEIVEL elborított, betakart KIETLEN és SIVÁR FÖLDET!

Láthatjuk ugyanakkor a fentebb leírtak alapján, hogy teljességgel tarthatatlan, és a bibliai Isten-képtől idegen is az a felfogás, hogy a Teremtő, aki egy szavával életet teremt, először élettelen sivatagot teremtene, hogy utána abból kreáljon valamit! Erre vajon mi szüksége lenne? Ez így önmagában értelmetlen eljárás. A látszólagos ellentétek feloldása egyedül abban rejlik, ha az Írások belső tartalmi logikáját, és a szöveg nyelvtanát is alapul véve megengedjük az Írásnak, hogy a két vers közé egy idő-rést nyisson nekünk.

Ebbe az idő-résbe pedig belehelyezhetjük a bibliai események számos történését, ami elvezetett Lucifer és szolgái bukásához, a mennyei helyzetük elvesztéséhez, e jelenlegi világ Istentől való elszakadásához, majd az ezt követő „ítélethez”, aminek következtében kozmoszunk sötét, kietlen pusztává lett! Ebbe az idő-folyosóba belefér a paleontológia, és az egyéb őstörténet-kutató tudományágak sok száz-millió éves leletei, és a földtörténet és a kozmosz több milliárd évről szóló tudományos, és tárgyi bizonyítékai, majd legvégén, az „utolsó pillanatban” megjelenő ember földi „uralmának” epizódjai!

Nézzünk még egy nyelvtani érvet amellett, hogy nem Isten teremtette eredetileg halott pusztává a Földet! Ez az érv nem más, mint az Írás belső nyelvhasználatára vonatkozó meglátás. A „kietlen és puszta” kifejezés eredetiben: „tohu és bohu” szavakkal van leírva. Ez a szó-páros csak kevésszer található meg a Biblia eredeti szövegében, de akkor kivétel nélkül egy „súlyos isteni ítélet” következményeként beálló állapot lefestésére alkalmazza ezt az Írás! Akkor még miről vitázhatnánk? A kietlen puszta isteni ítélet, ami a „bűn”, a hűtlenség és a lázadás, vagyis az Ős-forrástól való elhajló-elpártoló eltávolodás nyomán jár.

Az Írásban többek között Ezékiel és Ézsaiás könyvében olvashatunk Lucifer bukásával kapcsolatos leírásokat. Ezekből a szövegekből derül ki az is, hogy az Éden egy volt Isten Szent hegyével, amit később a mennyei Sionnal azonosítanak a Biblia írói. Tehát az eredeti Éden-kert (maga a mennyei fényben lévő anya- Föld) egy magaslat, egy hegy teteje volt, ami nyilvánvalóan a Mennyhez tartozó területként még az Atyával Teljes Egységben létezet. Akkor, mikor még a gyönyörű és hatalmas Lucifer is oltalmazó kerubként szolgált itt a tüzes kövek között az Istennek. (Ezék.28:..13-16..)

Arról is beszél itt az Ige, hogyan süllyedt ő ebből a tudat-szintből és minőségből egyre lejjebb azáltal, ahogy itt e föld drágaköveivel kereskedett, majd meggazdagodott /a szellemi-anya(-g)-világ ártatlanságának megrontása által/, és erőszakossá valamint büszkévé lett! Le van írva itt a Prófétáknál az is, hogy olyanná tette magát, mint Isten, ezért végül teljesen kisiklott Isten-közeli pályájáról és levettetett az Égi befolyásából az Éden magaslatait hordozó Földre, ahol ekkor már királyok éltek, és gyönyörködtek a „hajnali csillag” lehullásában!

Az Éden-föld (anya-g ~ anya mínusz gravitáció) ekkor tehát még mennyei volt! Isten Szent hegye volt, ahol tüzes lények szolgáltak! Ez egyértelműen az emberi történelem előtti időt írja le, mielőtt Lucifer sátánná változott volna. De a Föld már létezett. A Mennyben. Királyok lakták, akikkel Lucifer kereskedett, és népek, akiken, egy alacsonyabb kor-szinten már „taposott” is. De ezek nem mai értelembe vett emberi királyok, és népek voltak, hiszen még csak ezután bukott el az oltalmazó kérub, pont e lényekkel való kereskedése következtében! Ez volt az az idő, amikor "ördöggé"~szétdobálóvá/szét-szakítóvá, és "sátánná"~ellenkezővé lett, és ez volt az az idő, mikor isteni „ítéletet vont” magára és lázadó birodalmára, kietlenné és pusztává téve azt!

Az ördög uralmi térségét elborította a sötétség, ahogy elfordulva forrásától, és szembefordulva Istennel, megrontva szülőhazáját Éden-földét kiszakadt a mennyei birodalomból. Ma, a mi anya(g)-világunkban ezért van jelen a sötétség, és nem azért mert Isten megteremtette azt, és jónak találta (hess!). Ellenben azt jónak találta, hogy fényt lobbantva az Élő Logosz által világosságot is hozzon a Földre borult sötétségbe, és elválassza a kettőt egymástól, elkezdve ezzel a megalapozását a fekete-matéria kiszabadításának, mégpedig az idő sötét urának törvény- /karma/ csapdájából!

Ez a szabadítás az Emberen – majd rajta keresztül a „második Emberen”, a Mennyből való Megelevenítő Szellemen – a Krisztussá emelkedő ember Jézuson és az ő megszentelt Anya-szent-egy-házán keresztül valósul meg. Tehát a mózesi teremtés-beszámoló a második versétől, az elszakadtság következtében történő ítéletben elpusztult Föld lakhatóvá és élővé tételéről szól, az emberi faj megjelenése számára a sötétség és fény világok határán.

Ebből az Ember szellem-test fajból előáll majd Jézus kihívottjaiból annak Menny-asszonyaként (~Mennybe-hívott Asszony) egy szellem-testben kapcsolódó krisztusi-forrástudattal anya(g)ban élő közösség. Ezek azok, akik az anyag-testet  az ajándékba kapott szellemi-forrásukból megtisztítva lelkivé teszik, és így a bukott-halott anyagot -  az ÉLet törvényével a halál törvényét lebontva - ÉLővé teszik önmagukban. Az Asszony mennyei-fejével Krisztussal az így megszentelt lelkük és testük által teljességgel visszaemelik fénybe-nemesítve az Éden-föld anyagba dermedt halmait  is, a teremtett világgal egyetemben. Éden újra a mennyei Uráé lesz egészen - az időn-kívüli Világosságban, ahol már nincs fénynek és sötétnek váltakozása.

Ezek szerint hát a Föld egykor tényleg egységben az Éggel egybeszerkesztve, mennyei házasságban, Isten birodalmának szerves részeként létezett. Anya-bolygónk ennek az isteni uralomnak kiemelten frekventált területe volt, hiszen az Örökkévaló Szent hegyének és halmainak, az Éden hegyének a hordozójaként lett bemutatva, ahol Lucifer született mint aki az isteni fény hordozója, majd munkálkodásában, és kereskedésében beleszeretve az anya-g-ba tudat-hasadásba és így tudat-zuhanásba vitte azt önmagával együtt. Így vált el szellemi Fényétől a mennyei anya-g, és így lett a Fény-hordozóból megsötétült anti-isten (Vénusz-Lucifer kettéhsadása világosra és sötétre).

A Föld, és a körülötte lévő kozmosz a mennyei hazában Istennek komoly szívügye lehetett, mert nem semmisítette meg, miután az hűtlenségbe esve elszakadt Tőle, hanem kigondolta az Ember anya-g-teste-lelke általi visszahódítását, a Mennyhez való visszacsatolását e megsötétedett, halódó-halott térségnek.      

ÚJ FEJEZET KÖVETKEZIK

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.