Egy bizonyos "érzés" miatt úgy döntöttem, most a könyv negyedik részével kell folytatnom a részletek beírását

A. Neo Ballard

KIJELENTÉSEK és GONDOLATOK a LOGOSZ

ALAPJÁN

~ részletek ~

I. alfejezet

"NEM AKARUNK URALKODNI A TI HITETEKEN"

2Kor.1:24

...BEVEZETŐ GONDOLATOK (II)

Célom nem más, mint az Alkotó által nekem ajándékozott képesség használata, vagyis az értelmemmel való élés. Érző, gondolkodó és cselekvő lények vagyunk. Isten erkölcsileg szabadnak teremtett bennünket, vagyis Ő nem diktátor. Ez engem nagyon megnyugtat. Nem uralja le se érzéseinket, se gondolatainkat, és cselekvési szabadságot biztosít. Ezzel a szabadsággal azonban együtt jár az erkölcsi felelőség, így az ember elszámoltatható a döntései alapján.

Az Alkotónk becsüli bennünk azt, hogy a saját arculatára formált, és ezért nem kényszeríti ránk saját gondolkodás módját, hanem megtiszteli még elesett állapotában is az „isten-képűt” azzal, hogy önállóan gondolkodhasson, és így hozhassa meg a saját döntéseit. Ha valaki kényszer alatt cselekszik, az erkölcsi értelemben nem szabad, és így nem is felelhet azokért a tetteiért, amelyeket más erőltetett rá (v.ö.Róm.7:14-17).

Ebből következik, hogy az Isten senkinek sem biztosított jogot arra, hogy leuralja és beszűkítse teremtményeinek tudatát, hacsak nem – mivel szabad az akarata – ő maga ad engedélyt erre.

Tehát, mivel az Atya tiszteletben tartja az erkölcsi szabadságunkat, és ezt elvárja azoktól is akik vele közösségben kívánnak élni – és nekem ez mindennél fontosabb célom, még annál is, hogy másokat győzködjek-, ezért érthető és megnyugtató okokból nem kívánom megerőszakolni senki lelkiismeretét. Ez Isten és ember elleni bűn lenne részemről. Őrizzen meg ettől a Teremtőm!

Tehát az én célom csakis az lehet, hogy értelmes emberként, értelmes dolgokról, értelmes módon együtt gondolkodjak – minden istentelen hátsó szándék mellőzésével – azzal, aki még mer önállóan gondolkodni, ebben gondolatilag igencsak leuralt társadalomban. Úgy tartom, hogy a pszichés, mentális kényszerítő erő alkalmazása diabolikus, és ezt diktátor típusú emberek, vagy általuk irányított rendszerek, szervezetek gyakorolják.

Mi csak gondolkodjunk, és vitassunk meg néhány kérdést – akár szenvedélyesen is, és ezért előre elnézést is kérek, hisz ez témánk természetéből és súlyából adódik –, de méltósággal, EMBER módjára, mint akik még tudjuk tisztelni a másik Teremtőtől kapott jogát a tévedésre.

A lényeg, az ember tisztelete, akkor is, ha máshogy járnak a kerekek. Aki ilyen iratot olvasgat, arról én tudom feltételezni a kultúráltságnak ezt az állapotát. Előre bocsátom, hogyha a hitedet néha vitatnám is némely területen – mint ahogy Te is megteheted ezt az én meggyőződésemmel –, a JOGODAT semmiképpen nem fogom elvitatni, hogy így érezz és gondolkodj! Normális, emberi dolog, hogy nézetek ütközzenek, és végül győzzön – ha lehet ilyet mondani, bármely oldalon is található –  a helyes nézőpont, mindannyiunk közös örömére, üdvösségére.

Célom nem az ember földbedöngölése az Igével – ugyanis az nem az ember ellen, hanem annak javára adatott. Isten azért küldte a Fiát, hogy a bűnt kárhoztassa az emberi testben, és nem az embert a bűnben (Róm.8:3/b; Ján.12:47)! Az ember kárhoztatása a bűn miatt már eleve adott volt! Óriási a különbség, de sokan itt tévesztik el az ÖRÖMHÍRT, és kárhoztatást hirdetnek a megszabadulás helyett!

Nekem csak az lehet a vágyam, hogy azokat a magaslatokat romboljam Isten erejével, amik az ember elméjébe emeltettek az Igaz Isten ismerete ellen az ellenség részéről, valamint, hogy a gondolatokat foglyul ejtsem, és engedelmességre bírjam a Krisztus Jézus számára, és nem egy felekezet számára. Isten segítsen ebben a célban bennünket! (II. Kor. 10: 4,5) 

    ALAP GONDOLATOK AZ IGÉHEZ (III)

Sajnos a gondolati (és cselekvési) szabadságtól való megfosztás technikáit nem csak politikai-, katonai-, és egyéb közintézmény-rendszereknek (pl. oktatás, média, kultúra) a területén alkalmazzák! Az egész társadalmat átitatja ez az antikrisztusi, ördögi elnyomás. A szekularizáció évezredes hatásai miatt így az Egyházban is, szintén erőteljesen jelen van az a „féltő” bizalmatlanság „tagjai” felé, ami miatt kényszert érez a „Vezető Klérus” arra, hogy az alattuk lévők hitét szigorúan rövidpórázon, ellenőrzés alatt tartsák és szankcionálják. – (Én most Egyház alatt minden olyan vallási intézményt, szervezetet, társulást és közösséget értek, akár kicsi, akár nagy, ahol egyedül Krisztust vallják hitük alapjának: "mert más fundamentumot SENKI nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus."-1Kor.3:11-. Természetesen az ezen a körön kívül eső hitrendszerekre is igaz, hogy beengedték felekezeteikbe az „ember uralkodik emberen, a maga vesztére” tartalmú világi erőt.)

De ahogy Hitünk Apostola, a Mester mondaná: kezdetben nem így volt! Az I. századi hívők idejében még volt a Szellemnek egy olyan kenete, amit úgy hívtak: BIZALOM, vagy HIT! Nézzük, ez hogy működött akkor:

"Meg lévén győződve arról, hogy Aki elkezdte bennetek a jó dolgot,

elvégzi a Krisztus Jézusnak napjáig: amint hogy méltó, hogy én ilyen

értelemmel legyek mindenitek felől, azért, mert én szívemben hordalak titeket” -Fil.1:6,7;-

Pál szerint méltó dolog lenne egy keresztény hívő részéről – még akkor is, ha vezető apostol, mint amilyen ő volt – úgy gondolkodni hit-gyermekeiről – ha valóban szereti őket –, hogy mivel nem ember munkálja bennük az üdvösséget, hanem maga Isten, ezért bizalommal élhet az őket illető megmenekedés tekintetében. Így néhány biztató és lelkesítő levélen és látogatáson kívül nincs szükség, egy hatalmas szervezeti ellenőrző apparátust kiépíteni a fejük fölé „Nagy Testvérként”, idegesen uralkodva a hitük fölött! A hívőket a Biblia szerint Isten hatalma őrzi a megmenekülésre (1.Pét.1:5; Róm.14:4).

Ma, én nem nagyon látom e bizalmat, mert a „vezetőkből” (általában – a „betanított” vezetőkből) hiányzik az a páli-, igei meggyőződés, hogy valóban az Atya gondviselő kezében vannak a hívők. Hiányzik belőlük az igei látás, miszerint Jézus a Jó Pásztor, aki életét adta értünk, és ezért a saját életénél is jobban szeret bennünket. Nem mernek bizalommal lenni azt illetően, hogy bár a juhocska eltévedhet, a Jó Pásztor addig nem nyugodhat, míg vissza nem hozza őt.

Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy a földön lévő al-pásztoroknak semmi dolguk az ilyen esetek kezelésében. Pontosan hogy nagy felelőségük van abban amivel az Úr „megbízta őket”! Ezt azonban az Istenre való teljes ráhagyatkozás bizalmával kellene tenni, mivel a nyáj nem az ő tulajdonuk.

Azonban, ha a Pál által bemutatott bizalom és szeretet nem működik – mert elhagyták az első szeretetet –, akkor máshogy valóban nem lehet egy szervezett emberi struktúrát összetartani, csak emberi, kényszerítő eszközökkel, szigorú szabályozási rendszerek tételes felállításával, hierarhikus alá-fölérendelt viszonyokkal, testületi szabályozó törvényekkel, jelentések irogatásával... (stb.)! -1Pét.5:2,3;

Istennek ma elsősorban családja van a földön, mert Jézusban kijelentetett a Fiúság, és így elérhetővé vált a hívő számára, hogy az ószövetségi Úr-szolga viszonyból – ahol a legközvetlenebb viszonyulási forma a J.H.V.H.-val való barátság lehetett, de csak néhány kiváltságos patriarchának –, előreléphessen az Atya-Fiú kapcsolatba. Ez a Biblia szerint mindenképpen egy magasabb rendű, meghitt, bensőségesen családias, bizalmi közösséget jelent mind az Atyával, mind egymással a Fiak között.

Nem helyes a Krisztus által kihívottakat (eklézsia), ószövetségi kontextusban látni, mint népet, mert ők nem egy kiválasztott nemzet egy helyen, hanem sok nemzetből kihívott, sok helyen élő családi közösség egy Vér, és egy ÚJ SZÖVETSÉG alapján, ami a szeretet és bizalom (hit!) kősziklájára van alapozva, nem pedig emberi képességekre, és következményi szankciókkal fenyegető kontrollra!!!

Ez ugyanis – a véren keresztüli valóságos családba-kerülés – szükségtelenné teszi az ószövetségi agyon- szabályozási kontroll rendszert, mert erre csak ott van szükség, ahol bizalmatlanság áll fenn. Ez nem állhat fenn a bibliai keresztények között, mert akik Isten gyermekei, azok az Atyával, a Fiúval és a Szellemtesthez tartozó atyafiakkal egy közös szellemi forrásból merítenek (isznak)! Vagyis azokat a Szellem vezeti, mert Isten szeretete töltetett ki szívükbe a Szellem által, aki adatott nekik életük új Forrásául -Róm.8:14; 5:5;-.

Jézus szerint a másik Vigasztaló, aki helyette jött a Földre, hogy a hívőket VEZESSE, az a Szent Szellem – aki nem volt jelen addig az Ószövetségben a hívők szívében, míg Pünkösdkor ki nem töltetett. Ezért most már a keresztény korszakban, nem kell a külső iga kényszere, hiszen az Atya közvetlen, személyes kapcsolatban, közösségben (koinónia) van a szívünkkel a Szent Szellem által -2Kor.13:13;-.

Most már azt kívánja gyermekeitől, hogy felszabadulva a gyámok alól, amik szolgaságban tartották őket az Ígéret (Krisztus) eljöveteléig, lépjenek be a Fiúság örökségébe, és csak szabadságból, szívből engedelmeskedjenek, mint nagykorúak, és ne a szabályok keltette félelemből, vagy pusztán kötelesség érzésből, vagy esetleg önmaga elől is elrejtett önös és büszke dicsőségvágyból (Gal.4:1-9..)!

 Pál, szinte az összes írásában azért küzd, hogy ne menjenek a hívők vissza a törvény szelleme alá, mert egy új szellembe* keresztelkedtek meg: a Fiúság, és nem a szolgaság, a Kegyelem és nem a büntetéstől való félelem szellemébe! Azt írta az ilyen galata- felfogású embereknek, hogy ostobák ha ismét külső szabályok által irányíttatják magukat, miközben a Krisztusban szabadságra lettek elhívva (Gal.3:1..; 5:1..) ! És ne felejtsük, hogy itt eredetileg Isten adta szabályokról volt szó, s nem valami emberi furfangról!

[*Új szellem alatt a Szent Szellem új kenetét kell érteni, ami szabadságot hozott az előző korszak, a Törvény szelleméhez képest, ami Pál levelei szerint az embert halálba viszi]

A kereszténység arról szól, hogy a külső kontrollt felváltotta a belső, mert Isten a Tőr-vényét a kőtábláról áthelyezte a szívnek hústáblájára a Szent Szellem munkája által. Kész! Ilyen egyszerű, és ez van megírva (II.Kor.3:3)! Ha tetszik, ha nem, az Újszövetségben a hívőnek saját, belső Szellem által adott vezetése van. Ezt írja a Biblia! Ezért volt Pál MEGGYŐZŐDVE arról, hogy a "gyermekei" biztosan üdvözülni fognak, mert tudta, hogy a Szellem, aki elkezdte bennük a munkát, be is fogja azt végezni – merthogy a Szellem időn-kívüli, örök, ezért benne egyszerre van jelen időtlenül a kezdet és a vég! Ezért mondhatják az ilyenek, hogy üdvösségük VAN! "Aki pedig hisz a Fiúban, örök élete VAN"(Jn.3:36)! Ez tehát Isten munkája az Ő nyájában, és ahol megengedik a Szellemnek, hogy az újszövetségi módon, bizalom által működjön, ott a hívők valóban megmerítkeznek a Szent Szellembe, így az örök-forrás felfakadhat végre szabadon bennük és elkövetkezhet a Gyülekezet ébredése.

Minden külső szabályozás a Szellem ellen hat, mert az nem engedi neki, hogy úgy végezze belülről kifelé a munkáját, ahogy Ő akarja. A Szellem az Úr, mondja Pál, ezért nem lehet neki parancsolgatni. Mivel a kegyelem korszakában vagyunk, és Jézus vére folyamatosan törli ez idő alatt a megvallott vétkeinket (1.Ján.1:9), ezért Isten Szelleme nem önt ránk izzó haragot, ha ellene szegülünk. Egyszerűen megszomorodik az Ige szerint (Ef.4:30), és hátrahúzódva várja, hogy megtérj az emberi ügyeskedésedből, hogy Ő is visszatérhessen hozzád, és megmutathassa nekünk, mennyivel könnyebb és egyszerűbb az Ő forrására támaszkodva szabadon élni a hústest természetétől, és erőlködéseinek következményeitől. Hiszen amíg ez a biológiai hústestnek nem, addig a Szent Szellemnek  teljesen természetes és könnyű! Erről a szabadságról szól az evangélium örömhíre… Hisz Jézus mondja is: ... mert az én igám/igém gyönyörűséges, s az én terhem könnyű” (Máté 11:30)!

Azokból a lehetetlen artista mutatványainkból kell hát megtérnünk, amik által megkíséreljük megtartani Isten, és az Istennek tulajdonított emberi szabályokat mentális akarat-erőből. Természetesen ez az, ami képtelenség, de ez nem kéne, hogy meglepjen, mert erről szól az egész történet az Igében. A bukott, időzárványba bilincselt anyagból felépített, az elmúlás tudatában létező, a halálfélelem energiáiból élő hústest hogyan is tudná megtartani Isten Igéjét, Logoszát, tökéletes Fénytermészetét? Ez egy kicsit nagyképű tudatlanságnak hat, ha jobban belegondolunk. Ez egyszerűen lehetetlen. És mégis ostobán, emberek milliói – a hazug tanításokat egymásról másolva – teljes (testi- mentális- pszichikai) erőből próbálják meg bebizonyítani, hogy Isten tévedett velük kapcsolatban azt illetően, hogy a testük (sarx) nem tudja magát feltornázni az Égig, hogy örökölje azt (I.Kor15:50). Nem akarják belátni a bibliai tényt, hogy a bukott, folyamatos romlásra ítélt hús-test mentális és pszichikai önerőből, tehát szimplán emberi akaraterőből NEM TUD ENGEDELMESKEDNI Istennek, mert meg van írva, hogy egész egyszerűen nem is teheti! -Róm.8:7;- Mát.19:26;-

Azt sem hiszik el legtöbben az Igének, hogy nem is a mi kevéske erőnk megsokszorozásával történik Isten munkája, hanem azt parancsolja: bele ne fogjatok a keresztény szolgálatba (saját erőből), amíg el nem jön rátok a mennyei erő a Szellemtől, mert csak így tanúskodhattok az én feltámadásomról, és a pokol felett aratott diadalomról (Csel.1:8)! Miért nem hisznek az Igének, amikor kijelenti: nem (emberi) hatalommal, nem (emberi) erővel, hanem az Én (isteni) Szellememmel! / Zakariás 4:6 / És miért nem hiszik el ezt Péter apostolnak sem, mikor mondja:

„...ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon,

amelyet Isten ád...” (tehát ne önerőből!)                -1Pét.4:11;-

Vagy miért nem hisznek akkor Pálnak, ha ő szimpatikusabb:

„Amire igyekszem is, harcolván az Ő ereje szerint

mely énbennem hatalmasan munkálkodik”  -Kol.1:29;-

Vele együtt tanácsolom, hogy...

„...Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az Ő

hatalmas erejében!"                                           -Ef. 6:10;-

 Ezért aztán, mivel nem hiszik el, hogy egy velejéig természet-fölötti (természetet könnyedén, természetes módon uraló) evangéliumot, csakis Isten természet-fölötti képességével lehet képviselni, nem keresik a természet-fölötti Isten erejét, hanem a maguk számára lecsupaszítják az Élő Igét szimpla betűvé. Így megfosztják azt az első kiáradásában, első időszakában és első szeretetében működő természet-fölötti Életétől, és csak emberi erőből próbálják megélni, és másoknak sikeresen továbbadni azt, ami nem volt lehetséges még a Jézus feltámadásának szemtanúi esetében sem! Még nekik is előbb meg kellett várniuk a mennyei Bizonyság-tevőnek az erejét!

Sajnos mintha fittyet-hánynának az ilyen egyértelmű kijelentésekre:

„Pedig elmegyek hamarosan hozzátok, ha az Úr akarja, és

megismerem a felfuvalkodottaknak nem a beszédét, hanem

az erejét.

Mert Isten országa nem  beszédben áll, hanem  erőben!”

                                                                               -1Kor.4:19,20;-

Elég világos apostoli figyelmeztetés? Vagy én magyarázok bele valamit? Vagy inkább a gyülekezeti vezetők és tanítók ássák jó mélyre ezeket a verseket, hogy ne nagyon találkozz vele, és nehogy el kezdj az apostollal összhangban gondolkodni?

Pállal és Istennel összhangban én is ezt az "elveszett", Személyes, az anyag bukott természetét uralni képes erőt keresem, és követelem a saját Bibliájuk alapján a Gyülekezettől!

Mintha csak ma mondta volna! A mai felekezetekben rengeteg okosan „ki-okfejtett” beszéd és "duma" található, és méghozzá olyan intellektuális, hogy valószínűleg ezt a kimagyarázhatatlanul egyértelmű verset is ki tudják magyarázni. Pedig ezen aztán sokan, és sokat agyalhattak! Ezért nevezi itt őket kevélyeknek. De a nagy és okoskodó beszédük mögött nincs ott az Evangélium és az Ige ereje, pedig Pál ezt kéri számon tőlük, mert Isten országa ERŐBEN ÁLL MA IS! Nem győzte le az ördög  Istent azóta sem! Ha Pál ellátogatna hozzátok ezzel a versel; nálatok mit találna? Erőt, vagy bő-lére eresztett magyarázkodást? Én megkérdeztem egy-két gyülekezetben ezeket. Elképesztő volt a félelem az addig nagy magabiztos arcokon. Volt, ahol flopin az egyik vezetőnek oda adtam egy ehhez hasonló tanulmányomat a témában, és a kérdések megválaszolása helyett kitiltott a gyülekezeteiből… Félnek az igétől, mikor az fénylik, mikor az ÉL, mikor az tisztán leleplez, mert egyszerűen Igaz!

Pálnak a prédikálása éppen ezért nem a magasan képzett elmének, ügyes és bölcs fogásaiból állt, mert az örök életre eljutni, és másokat eljuttatni nem lehet a betűk intellektuális feldolgozása által. Ha ez így lenne, akkor csak a hatásvadászoknak és a nagyon intelligens embereknek nyílhatna meg Isten birodalma. De az Ige – mint nagyon jól tudjuk ha akarjuk –, pont ellenkezőleg nyilatkozik e kérdésben. Ezért Pál, bár rendkívül jól képzett intellektussal bírt, mégsem hatékony érveléssel kereste fel először a korintusiakat sem. Neki valami sokkal jobb volt a birtokában: a feltámadás ereje! A Biblia szerint ez az Evangélium hirdetésének alapja, és nem az Igék ügyes összeollózása. Ahol megjelenik az Evangélium szellemi - és nem pszichikai - ereje, ott valóban megszabadulnak, és üdvösségre jutnak az emberek egy szempillantás alatt.

„És az én beszédem, és az én prédikálásom nem emberi

bölcsességnek hitető (meggyőző) beszédeiben állott, hanem

szellemnek  és  erőnek  bemutatásában,

Hogy a ti hitetek  ne  emberek  bölcsességén (okos érvein)

hanem Istennek erején nyugodjon (isteni erővel legyen megalapozva)” 

                                                                                     -1Kor.2:4,5;-

De ők hajthatatlanul abban fáradoznak, hogy nem akarják Isten természetét, mert annyira azért nem hisznek a természet-feletti Istenben, hogy meg is tapasztalják Őt, persze csakis szigorúan újszövetségi, apostoli keretek között!

Nagyon hasonlítanak ebben Jézus, Írás-szakértő kortársaira, akiknél jobban senki nem ismerhette a Szent Iratokat abban az időben. Mégis, pont, ami Krisztus Élő Személyéhez kellett volna, hogy elvezesse őket – a csak annak a népnek adott Törvényen keresztül –, igen az írott, de a Szellem nélkül halott betű akadályozta meg őket, hogy elfogadják Isten természetfeletti manifesztálódását Krisztusban – vagyis a testet öltött Logoszt, a húsban megtestesült Teremtő Igét, pusztán Emberként! Mert ők mit kerestek? Kortársaik elismerését keresték, emberek dicsőségét és nem a természetfeletti Istenét. Ők inkább Mózes „természetes” másolgatott betűiben bíztak, mint sem annak Szellemében, aki előttük állt megtestesülve. A holt betűt jobban szerették, mint az Élő Igét, egy Személyben megjelenve. (Ján.5: 39-47; II.Kor.3:6)

Ez nekik túl természetfeletti volt, és nem bírták elviselni, akárcsak elődeik, akik nem akarták hallani a Hóreb-hegynél Isten természetfeletti Személyes Hangját (tehát a később Földre jött Jézust), mert igen megrémültek attól. És ahányszor Mózes kijött Isten Élő, Személyes jelenlétéből, a magával hozott isteni dicsőséget, ami az arcán fénylett természetfeletti módon, újra és újra el kellett takarni előlük, mert nem bírták azt elviselni vétkes lelkiismeretük által mélyre-földelt, anyag alá temetett szívük miatt! (II.Kor.3:7,8..)

Pedig ez az Isten természetfeletti természetét elfedő takaró Krisztusban már eltűnt (II.Kor.3:13-18)! Pont erről szól a történet, és nem a „szájtépésről”, a betű agyonmagyarázásáról! Hidd el, Isten ezt már nagyon unja! A betű helyett egy SZEMÉLYT küldött, magát az Isten természetének megnyilatkozott ős-forrását és kiáradását, és mi még mindig a betűkön lovagolunk! Meddig fárasztjuk még Isten Élő Szellemét ezekkel, ami ráadásul meg is oszt bennünket???

Ez a munka az I.században a keresztények közösségeiben elkezdődött, hiszen ők az elő-hírnökei annak az egész univerzumban végbemenő Új Teremtésnek, ami Krisztusban vette kezdetét (II.Kor.5:17)! Ők azok, akik részesedtek már az egész világra beköszöntő jövendő világ erőiből (Zsid.6:4,5), és nekik kell ezt hirdetni, demonstrálni és tovább adni az újabb generációknak, egészen addig amíg e korszak (a kegyelem korszaka) véget nem ér (Mát.28:18-20)!

A keresztényekhez már elérkezett Isten királyi uralma – tehát ereje! – (Kol.1:13), és ők nem e világból valók (Ján.17:16), hanem idegenek (I.Pét.2:11), mert nem e világ szellemét vették, hanem egy Földön kívüli, időn-kívüli szellemet, a Szent Szellemet az Egek-egeiből (I.Kor.2:12; V.Móz.10:14; Jel.5:6/b). Aki valóban belekeresztelkedett az Isten Szellemébe, az Örökkévaló Szellemébe, ahhoz pont ezért az Idők Vége már most(!) elérkezett, mert a Szellem Örök (I.Kor.10:11; Gal.4:4; Zsid.9:26,14/a). Akik ezt a Szellemet elutasítják, mert nekik az túl természetfeletti, azok a jövendő világ szellemét utasítják el, amivel elpecsételné Isten őket a teljes váltság napjára, így abból az ilyenek önmagukat rekesztik ki (Ef.4:30)! Így a Szellem nem tud a segítségükre lenni.

Mivel ez az eredeti, de – általuk okos teológiával megindokolva – elutasított újszövetségi Szellem így nem tarthatja össze közösségeiket, ezért visszamennek az ószövetségi törvénykezés és szabály-gyűjtemény szelleméhez, és ezt a szellemet erőltetik az újszövetségben már felszabadult hívőkre! Íme a betű diadala a szellem fölött. Isten ÉLŐ, energikus újszövetségi Leheletét visszazárják a – külső, kényszerítő és leuraló, halott betű és –  szabály-gyűjtemények palackjába...

A folytatás egy lentebbi menüpontban van

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.