A kijelentések és gondolatok a Logosz alapján című rész    

                               II. ALFEJEZETE

                  AZ EMBER EREDETÉNEK PROBLÉMÁJA

 AZ EMBER, AKI NEM ILLIK A KÉPBE

Az ember eredendően nem e látható világból származó lény. Az Élet nem e bolygó terméke. Amit ma magunk körül látunk, annak a forrása földöntúli dimenziókban található. Olyan dimenziókban, ahol nincs (rövid áram-körre zárt, forrásáról leválasztott) TÉR és IDŐ, vagyis nincs fogságba zárt, elmúlásra kényszerült anyag.

Bár sokak számára ez az állítás túl elvontnak és fantasztikusnak tűnik, mégsem magyarázható mással az a tény, hogy az ember kezdetektől napjainkig az IDŐ és ELMÚLÁS ellen harcoló lény. Ezzel a megállapítással nehéz lenne vitába szállni, mert aki ezt tagadja, az az emberiség történelmét veszi semmibe.

Az ember TERMÉSZETE és LÉNYEGE, a történelmének, alkotásainak, kultúrájának, létezése minden területének fő mozgató és hajtóereje: az ÉLET! Méghozzá az az élet, amely mindent túl akar élni, és fenn akar maradni örökké (vagyis ami teljesen szabad). Ez az emberi lélek. Erről szólnak az alkotó-művészetek: építészet, szobrászat, festészet; erről írnak az írók, költők, filozófusok; ezt zenélik meg a zenészek és énekesek; ezt keresik a vallások és ezt kutatják a tudósok is. Igen, az élet minden területén, a ma túlélését keressük, megpróbálunk értelmet találni a rövidre korlátozott életünknek.

ITT MÉG A HALOTT IS ÉLNI AKAR

A legerősebb és legmélyebb vágy a földön az élni akarás, és minden ennek van alárendelve planétánkon. Ezért hódítunk, ezért harcolunk, ezért alkotunk, ezért rombolunk, ezért nemzünk és szülünk, és ezért ölünk. Bár évezredek óta körbevesz bennünket az elmúlás legyőzhetetlennek tűnő pusztító ábrázata, a homo sapiens a látszólagos irracionalitás ellenére egész lényével (racionalitásával is) azon küszködik, hogy valamilyen formában fenn maradjon a NEVE az örökkévalóság számára, és halhatatlanná váljon legalább az emléke.

Igen! Ténykérdés, hogy a gondolkodó emberek alapvetően – ha bevallják, ha nem –, valamilyen formában örökké akarnak élni. Ha másként nem is, de „nevükben”, utódaikban, műveikben stb. Még a legnagyobb materialisták sem szeretnének meghalni, hiszen akkor már rég kihaltak volna az általuk hitt és hirdetett „természetes kiválasztódás” során. Hiszen ezen elmélet szerint miért kapna életesélyt olyan létforma, amely nem is igazán akar azzal élni.

Persze, ha ezek az emberek szívük mélyéig az elmúló anyagban hinnének, egyből végeznének magukkal, hiszen ha tényleg így gondolnák és következetesek lennének, akkor mi értelme lenne az életüknek? A halál? A nemlétezésből eljutni a nemlétezésbe? Az örök tudatlanságból felébredni "néhány percig", kicsit körülszimatolni a tudatos létbe, aztán örökre eltűnni a semmibe, mintha itt se lettem volna? Vajon azért vagyunk itt, hogy utódaink szülessenek, beleszeressenek az életbe és aztán örökre elveszítsék azt?

Azért élnek a nemzedékek, hogy becsapják az élet ígéretével gyermekeiket, hogy mielőtt ők kihalnának továbbadják ezt az üres hazugságot az ő gyermekeiknek is? És a létezésnek ez a hazug és megtévesztő ígéret-láncolata generációról generációra gyűrűzzön, amíg az utolsó nemzedéket megöli mondjuk az elpusztulásra ítélt Napunk? Vagy, hogy ha addig szétszóródunk is az univerzumban, akkor menthetetlenül utolérjen bennünket (csak idő kérdése) a folyamatosan „párolgó” anyag halála...?

Ebbe egy gondolkodó ember sem szeret igazán belegondolni! Inkább sokan elbújnak a lényegi létkérdések elől a pillanatnyi, röpke élmények füzére mögé, tologatva a létük utolsó másodperceire a kérdést: mi értelme volt így, ebben a formában ennek a 70-80 évnek? Legtöbbször a válasz a hárítás: minek erre gondolni, úgyis elkerülhetetlen a vége –. És akkor ezek szerint az élet értelme annak értelmetlensége lenne, amin még gondolkodni sem érdemes?

MILLIÓK - EGY SÖTÉT HIT LOVAGJAI

Sokan büszkén vallják magukat e sötét hit harcosainak, vagyis szép és leleményes ideológiákba csomagolják maguk és gyermekeik számára a biztos halált. De azért ők sem gondolják ezt egészen komolyan így – már ahogy kifelé ezt prezentálják gyakran –. Ugyanis, ha ezt ilyen végletesen valóban végigvinnék magukban, elméjük néhányuknál könnyen megbomlana, és hamar végezhetnének az „élettel” az értelmetlen hitük végzetes hiábavalóságát látván benne. Azonban, mielőtt ide eljut egy ember, legtöbbször „félbehagyja” meggondolatlan gondolatait, és inkább gyorsan beleveti magát a nagybetűsnek nevezett „élet” hömpölygésébe, áradásába, kábító, érzékzsibbasztó élménymámor- gyorsfogyasztói hajszolásába – csak nehogy még egyszer szembetalálkozzon ezekkel a valóságot érintő kényelmetlen, számára megválaszolhatatlannak tűnő kérdésekkel.

Ha nem látnám a materializmus gonosz, reményvesztett, dekadens, élet- és emberiségellenes pusztító hatását magam körül és a világban mindenütt, kinevetném komolytalannak tűnő hitüket. De nem tehetem, mert nagyon is komoly ez a hit. Ez az ÉLET ellen munkálkodó hit, amely gyakorlatilag hiábavalóvá és értelmetlenné teszi az erkölcs, a szeretet, a hűség és sok egyéb értéknek megőrzését. Ez a hit vezet a felelősség-tudat elvesztéséhez, az én-központúsághoz, egoizmushoz, mások legázolásához az érvényesülés harcában. Ebből nő ki az "élj a mának, mert talán nem lesz holnap" filozófia, amiből következik a "mindent akarok, de azt most rögtön" gátlástalan, lázadó és társadalom romboló kultúrája. Az istentelen materializmus talajt biztosít a mindenféle szélsőséges, másokat semmibe vevő, az erkölcs mérlegén igazságtalanul súlyozó szabadosságnak, az ebből következő anarchiának vagy épp diktatúráknak, és végül az emberi faj társadalmi, civilizációs széthullásának és megsemmisülésének – mivel nincs egy felsőbb hatalom előtt való elszámoltatás lehetősége benne...

Tehát az előbbiekből fakadóan megvagyok róla győződve, hogy a legtöbb materializmust valló embertársunk a szó igazi értelmében nem a „velejéig” „istentelen” – pedig a materialista a szó szorosan vett értelmében, istentelennek vallja magát –, mert akkor már a jelenlegi civilizációnkat kipusztították volna. Nem. Valójában, mint tudjuk, többségükben ők is életpárti és szeretetre méltó barátságos emberek. Sok esetben... Én azt gondolom ezen embertársaimról, hogy sok hiányos, fél-ismeret és tévhit kering bennük az emberi civilizáció fölötti transzcendens, érzékszerveinken túli valóságról, és ezért, mint egy jobb híján a biztosabb, kézzelfoghatóbb, tapasztalati világszemlélethez fordultak. Akkor is, ha nincs végső értelme. Sok helyen az oktatási rendszer is alapvetően nagyrészt materialista ideológiára épült modern világunkban, így evidens, hogy kisgyermek kortól az emberek tudata erőteljesen az anyagi világ egyoldalú ismeretére alakítatott. A mai korban, a külső környezet ilyenre formálja az ember gondolati struktúráit, és egész egyszerűen ebben könnyebb és rög-mentesebb hinni, így egyszerűbb érvényesülni és társadalmilag elfogadottabb, hitelesebb, és preferáltabb életet élni...

Most azonban nem a világon fellelhető legkényelmesebb hitet keressük (amely, mint érintőlegesen tárgyaltuk, hosszútávon a maga kiteljesedésre jutásában az egyik legrombolóbb világszemlélet ), hanem annak valóságos hátterét, miért akarnak még a „materialisták” is őszintébb pillanataikban élni, és (a hitükkel ellentétben) nem a halált dicsőíteni!

A titok – az élni- akarás titka – az emberi lélek természetében rejlik. Az ember természetének titka pedig, annak származásában, eredendő identitás-forrásában.

ANYAG VAN - DE HOL AZ ÉLET?

Származhat e az ember természete a matériából, az anyagból, amit ma a világ legokosabb kutatói vizsgálnak, évente sok száz-millió dolláros költségű laboratóriumokban, részecskegyorsítókban? Nos, bár a tudomány és az ezzel kapcsolatos technikai fejlődés szinte ésszel fel nem fogható; bár „lassan megjelennek” az első emberi farm-telepek a Marson, odáig mégsem jutunk, hogy akárcsak a legegyszerűbb mikroorganizmust, vagy egy élő sejtecskét is felépítsük az „élettelen” „atomokból”. Pedig elhihetjük, hogy amióta az ember kutatja az élet titkát (vagyis kezdetektől) napjainkig, nem kímélt sem emberi, sem anyagi áldozatot, hogy bebizonyíthassa: képes az anyag természetét megváltoztatni, és az „élettelenből élőt varázsolni”.

Hol maradnak az ezzel kapcsolatos sikerek? Láthatjuk, hogy bár az emberrel egyidős álomról van szó, amely rendkívüli energiát és pénzt emésztett fel az idők folyamán (arról nem is beszélve hány emberéletet követelt e szenvedély), mégis, ahogy tudás növekszik egyre inkább körvonalazódik, hogy áthághatatlan törvényszerűségek állják el a kutatás ezen irányát. Sem a mikrobiológusok, sem a részecskefizikusok nem tudnak az ÉLETTELEN anyagból ÉLETET kipréselni.

Ez tulajdonképpen hatalmas csapás azok számára akik abban hisznek, hogy az Élet spontán és „anyagi” összetevőkből jött létre. Be kéne látni e tévhitnek tarthatatlanságát, hiszen mesterséges körülmények között, tudatos, az emberi értelem minden szellemi, intellektuális és technikai eszközrendszerét felvonultató, dollár-milliárdokat emésztő kutatások és kísérletek sem hozták meg a társadalmilag és egzisztenciálisan is elvárt sikert. A kutatók ma már nagyon jól látják, hogy ez egy „halva-született” elmélet; hogy az atomi részecskékben rejlő hatalmas nukleáris és egyéb energia nem egyenlő az Élettel, vagyis az élet Forrásával...

 EMBER - KONTRA - KOZMOSZ

Ahogy az Életet nem lehet szimplán az anyagra mint végső-forrásra visszavezetni, még kevésbé lehet az ember élet- és szeretet- igénylő természetét anyagi okokból származtatni.

Tudományos tény, hogy egy haldokló, pusztulásba torkolló világegyetem lakosai vagyunk. Egy 96 % -ban sötét, és „üres” kozmosz az otthonunk, amely jelen ismereteink szerint félelmetes sebességgel tágul, és a benne lévő mondjuk 4 % -nyi anyag (ebbe beletartozik a mi galaxisunk is) ellenállhatatlanul sugárzik és „szakadozik”. Vagyis az anyag, amiben a "hitetlenek" hisznek folyamatosan párolog, így csak x-idő kérdése, és eltűnik. Olyan lesz, mintha sosem lett volna! Mint a mesében: hol volt, hol nem volt, talán sosem volt! Ismétlem: tudományos tényről beszélünk, nem a misztikum világáról! Az anyag nem ÖRÖK, el fog tűnni! Ez a folyamat, ha a jelenlegi ütemében haladna, elképzelhetetlenül hosszú időt venne igénybe: a protonok elbomlási ideje ugyanis ~ 6×10 a harmincadikon. De ha hosszú idő, ha nem, ténykérdés hogy ebben a pusztuló és végzetes folyamatban élünk. Vagyis az anyag programja – amibe még mindig belekapaszkodik a többség – önmagában az elmúlás.

Ezekkel a megállapításokkal csupán a látható univerzumunk, és a benne lévő anyag természetére szeretnék rámutatni. Az anyag természete tehát: a halál! Például a jelenlegi életformákat a földön a Nap sugárzó energiája tartja életben. Ez nagy áldás, de kevesen gondolnak arra, hogy mi, a Nap haldoklásában sütkérezve élünk. A Nap belsejében lezajlódó termo-nukleáris folyamatok, a mag-fúzió nem más, mint az anyagban lévő elemi részecskék felbomlása, entrópiája. Az ebből elszabaduló energiának a világűrbe való szétszórásából, elpárolgásából a Földre érkező maroknyi sugárzása biztosítja a földi életet. Hangsúlyozom: hatalmas pazarlás, és a Nap anyagi szinten zajlódó lassú de biztos pusztulása mellett!

Visszatérve az emberi természet származásának kutatására: mit mutat nekünk ez a hideg, sötét, fekete, élet-idegen, rideg, javarészt üres és puszta univerzum, amelynek hideg élettelen sötétségét csak 4% alatt töri meg némi pislákolás, ami e jelentéktelen mennyiségű haldokló anyag elvérzéséből, elpárolgásából származó gyertyaláng? Az ember ÉLNI-AKARÓ természete, nem származhat és nem következhet ebből a láthatóan barátságtalan világból! Az ember "anyaga" igen. De az örökké fiatalon fennmaradni kívánó és vágyakozó, szeretni és élni akaró TERMÉSZETE semmiféleképpen nem következik egy pusztulás folyamata alá determinált világból! Ebben a világ-rendszerben minden levezethető logikai, matematikai úton, az ok-okozat összefüggések alapján. De az ember lelki világa, benső énje, és a külső világ közötti diszharmónia ezen összefüggések alapján azt mutatják, hogy az ember eredeti, még ártatlanságban lévő természete (ami részben tetten érhető gyermekkorban) nem ebből a látható, szétesésben lévő univerzumból ered...

KÜLDETÉS - HATALOM - URALOM

Az ember származásának eredetét keresve arra a tényre is felfigyelhetünk, hogy az, egy nagyon erőteljes küldetéstudattal bír. Ellenállhatatlan a késztetése arra, hogy miközben megfigyeli és tanulmányozza a világot amelybe beleszületett, az ismereteit egyből arra használja, hogy azokat megnevezve, körül definiálva rendszerbe fogja és uralma alá hajtsa. Vagyis környezete megismerését mindig annak alakítására és leigázására, saját elképzelése szerint való átformálására használja. Ez azt jelenti, hogy ez a világ nem egészen passzol az ő tudatalatti, ösztönös elképzeléseihez. Kényszert érez az átalakítására. Nem egyszerűen alkalmazkodik és hozzáidomul - mint más életformák -, hanem megismerkedik vele, hogy aztán az egészet fölforgassa, ha úgy jobbnak tetszik neki. Az egy külön téma, hogy ezt mennyire és miért teszi rosszul, de a lényeg: benne van a természetében, hogy valamiért nem tetszik neki ez a világ úgy, ahogy van. Miért? Mert eredendően – az ember benső lényegét tekintve – nem ennek a mai univerzumnak a szülöttje.

Például én nem tapasztaltam soha, hogy a halak törekednének arra, hogy kiúszva a partra megakarnák hódítani a szárazföldet. Nem, a hal az megvan elégedve a folyóval, a tóval, vagy a tengerrel. Ő ott nagyon jól érzi magát, csak hagyják őt békében. Az emberek akarják őket kihalászgatni, amibe többnyire bele is pusztulnak. A hal számára csak a víz létezik, ő más szárazföldes alternatíváról hallani sem akar.

Bezzeg az ember az nem tud egyhelyben maradni… Nem, neki minden kell. Még az is, ami "nem neki való". Nem kell félteni, ő majd átalakítja, hogy neki való legyen. Ő elmegy a tenger alá, felmegy a legmagasabb hegyre, a trópusokon nyaral, de az északi-sarkon is megél. Azonban itt sem áll meg, elmegy a Holdra, a Marsra és ha ideje engedi, más nap-rendszerekbe is elkalandozik majd. Ilyen az ember természete: az egész ellenséges világot birtokolni, uralni akarja, és a maga képére, tetszésére formálja. Oda is életet visz, ahol a halál az úr, és mindenképp leakarja győzni azt is, amit lehetetlen.

Emlékezünk a bábeli történetre? Természetesen jelen „europer-kultúránkban”, a "végzetes" antiszemitizmus szülő-földrészén, mi leginkább a héber ó-szövetségi prezentációban hallottunk, tudunk erről az ősi „történetről”, így az érthetőség kedvéért erről az oldalról hozom ezt a példát. Az Örökkévaló (a JHVH név magyar fordításban)  e szerint a „közvetítés” szerint azt mondta, hogy azért kell az embereket összezavarni, mert ha egységesek, olyan hatalmuk van, hogy semmi sem gátolhatja meg őket elképzeléseik végrehajtásában, hisz Bábel-tornya csak a kezdete ennek (1Móz11:6).

Ami az emberi erőfeszítés lehetőségeit és sikerességét illeti, ebben az esetben mára bizonyos szempontból igazolhatóak ezek a szavak, mert valóban csak idő kérdése volt, hogy elérjék a fizikai eget, sőt, az egeket (a csillagok világát), és így nagy nevet szereztek maguknak. Most, amikor e sorokat írom 2003. január 18.-a van. Két nap múlva 20.-án lesz pontosan 33 és fél éve annak, hogy Amstrong számára egy kis lépés, az egész emberiség nagy lépésévé vált, amikor is első emberként idegen égitestre lépett 1969. július 20.-án.

Nekem ez más miatt lett igazán „érdekes” dátum, hisz e napon „léptem be” az emberiség világába, amikor az emberiség elérte az egeket. Azonban én is abban hiszek – más hívőkkel egyetemben –, hogy Amstrongnál is messzebb juthatunk: az Egek egeibe - a harmadik égbe. Természetesen nem lázadás céljából, mint a héberek szerinti bábeliek, hanem mert maga az Örökkévaló hív oda minket... Mert az ember természete keresi a látszat mögötti Igazságot, az elmúló anyagon túli forrását az eredetének. Ez a titkokat kutató emberi természet viszont logikai alapon egyszerűen nem vezethető le az anyag természetéből… Az ember természetében küldetés él! Mégpedig küldetés vissza a Forráshoz!

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.