A. Neo Ballard    

  JÉZUS   ISTEN   AJÁNDÉKA  ÉS  BENNE

MINDEN AZ!

Az ajándék kicsomagolásának kísérlete megkezdődik

w

b.) alfejezet

"...Ha ismernéd Isten ajándékát ..."      

- Ján. 4:10 -

Ha úgy ismernénk Isten ajándékát ahogyan Pál, akkor vele együtt dicsekedhetnénk:

"Mert a Jézus Krisztusban való ÉLET SZELLEMÉNEK TÖRVÉNYE

megszabadított a BŰN és a HALÁL TÖRVÉNYÉTŐL"(Róm.8:2)!

Krisztusban tehát megjelent az isteni Élet, ami nem egy erőtlen tan, vagy eszme! Valóságosan ÉLŐ, isteni energiáról van szó – ami nem e világi, fizikai energia –, és nem egy elködösített, misztikus elmélet. Ez egy személyes-, isteni-, az anyagvilág fölött álló élet, ami Jézusban emberré és testté lett! Az Ige (Logosz) testté lett!

Ennek a „fölülről való”, az Atyától jött ajándéknak az apostol szerint „felettébb diadalmas” (Róm.8:37) és erőteljes szellemi törvényei vannak, amely erő felette áll a test energia-anyagában eredendően uralkodó bűn és halál törvényének. Ha valóban birtokoljuk ezt az ajándékot, akkor ez a természetfeletti, szellemi – és nem természetes – erő képessé teszi az embert arra, amire az előtt nem volt lehetősége: isteni uralma lesz az önerőből legyőzhetetlen bűn és halál felett!

Érdemes azt is megfigyelni, hogy Pál nem a távoli, ködös jövőbe helyezi ezt a szabadulást, hanem magára vallva a múlt időben beszél róla. Ha valaki az eredeti gyülekezethez hasonlóan veszi a Jézusban való ÉLet Szellemét, akkor annak ereje (erő-tere) egyből képessé teszi arra, hogy megszabaduljon a bűn törvényétől!

Vagyis helyesebben: a test teljes megváltásának elérkezéséig, a „Fiúságunk” elnyeréséig ez a Fiúságban ajándékként kapott atyai élet-forrás, és az abból fakadó szent „saját-tér”, segít nekünk kikerülni már ebben az anyag-világban is annak halálba-húzó törvényeit kísértéseit, vagy okozati (törvény-szerinti; karmikus) következményeit (lásd: „ne engedj minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!").

Szerintem Pál nem hazudott. Őszintén fogalmazott, és nem ravaszságban járt, mint némelyek, akik szeretik elcsűrni-csavarni az egyenes beszédet! És Péter apostol e tekintetben is Pál oldalán áll:

"...saját dicsőségével és hatalmával hívott; amelyek által igen

nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy

azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a

romlottságot, amely a kívánságban van e világon."

- II.Pét.1:3,4 -

Nézzük csak meg közelebbről mit ír itt "kis-kőszikla" testvérünk, akinek személyesen az Atya szokta kijelenteni a nagy igazságokat, nem pedig test és vér, mint ahogy ma a legtöbb gyülekezetben (Mát.16:17)! Ajándékként kapott isteni természet, ami segít kikerülni (elkerülni) a romlottságot, amely az anyag természetében rejlik itt és most! Nekem tetszik ez az apostoli beszéd! Kár, hogy erre nem tanítják meg a híveket! Ő mondta azt is, hogy igen biztos nálunk (hívőknél) a prófétai szó, amire jól tesszük, ha odafigyelünk, amíg mi magunk is nem kapunk személyes kijelentést a szívünkben a Hajnalcsillagtól, aki a Krisztus (II.Pét.1:19; Jel.22:16).

Tehát Isten a saját isteni természetét ajándékozza a hívőnek, így lesz belőle nem egyszerűen e világi  ember – hanem keresztény. Keresztény = krisztusi, vagyis a Krisztus természetének hordozója. Isten természete pedig az Atya forrásából kiforgó Szent Szellem-víz (anyai szent- /hullám-/ tér), ami életteret biztosít az Atya Logosz-magvának a teremtői-uralkodói természete megnyilvánulásához, működéséhez.

Miért adja tehát Isten ezt a magasabb rendű természetet (szent forrás-kutat) a Biblia szerint? Talán, hogy uralkodjunk olyan embereken, akik nálunk "alacsonyabb rendűek", lenyűgözve és leigázva őket csodáinkkal – mint amitől oly sokan félnek a tiltók közül? Nem, hanem hogy saját bűnös, testi természetünket „igázhassuk le”, kikerülve ezzel a szent-, anyai-, óvó erőtérrel a romlottságot! Meddig kell ezzel az isteni természet-forrással kerülgetni e világ elbuktató, megrontó törvényeit? Addig, amíg ebben a világban és bukott anyagi törvényei közepette várjuk a fiúságot – vagyis a testünknek Jézusban 2000 éve megnyert jogi szabadságra jutása után, annak gyakorlati megszabadulását, elváltozását is, mikor a harsonák megszólalnak!

Még egyszer: mikor? Az apostol tanítása szerint mikor kell hát, hogy isteni természet részesei legyünk? Az eljövendő ezer éves királyságban? Arról beszélt e versben? Nem! Azt mondja az apostol, hogy e világi romlott kívánságokról van szó! Tehát most, e világban van szükségünk isteni természetre, hogy magasabb tudatsíkra, a test anyagának törvény-erői fölé-, a bűn testben generálódó program-törvényei fölé kerekedhessünk általa! Erre mondják neked, hogy ez megszűnt az apostolokkal, vagy, hogy ez majd csak a mennyben lehet a tiéd, vagy, hogy légy szerényebb, mert ez ebben a világban ördögi vágy (stb.). Nem tudom ki mit gondol erről, de én, talán inkább mégis egy apostolnak, Jézus feltámadása szemtanújának, s a Szent Szellem által ihletett tanításának hiszek ebben a kérdésben is… Isteni természetet akarok, hogy kikerülhessem a test törvényeit!

És még valami ide kívánkozik! Vajon erre a természetfeletti (a test bukottságából kiemelő) isteni erőre csak az első századi hívőknek volt szükségük? Nekünk ma már könnyebb, mert a bűnök megritkultak és meggyengültek azóta?

Tényleg komolyan hihet valaki abban, hogy amihez Péteréknek isteni természetre volt szükségük – és nem volt elegendő a levelek olvasgatása –, ahhoz ma nekünk elég a halott betű, felekezetektől függő ilyen - vagy olyan értelmezgetése?!

Az első századiak valósággal ették és itták Krisztus isteni természetét, nem csak olvasgattak, elmélkedtek és beszélgettek róla! Ezért volt az, hogy rajtuk még működött, amit Uruk prófétált az Ő Eklézsiájáról: a pokol kapui sem diadalmaskodnak rajta, és megrontja a sátánt a talpuk alatt, hamar!

Akkor ez működött. A démonok és betegségek menekültek előlük az emberekből, és ez nagy dicsőséget adott az Atyának az Úr Jézus nevében. Ez volt az igazi evangélium, amit a világ végezetéig kellett hirdetni és tovább adni generációról, generációra!

Ma már nincsenek talán bűnök, a testben vétekre parancsoló-kényszerítő energia-kígyók, megrontó, s a testet betegségbe és halálba vonó tudat és gén-t-örvények? Elmúltak a betegségek? Kifáradt e világ sötétségének őr-döge (űr-teteme), és így nekünk már elég, ha csak olvasgatunk és beszélgetünk az egyház egykori, krisztusi, dicsőséges küldetéséről, és uralkodói hatalmáról, amit Krisztus szerzett meg a hívők számára? Ugyan! Talán ne hitegessük most már tovább ilyenekkel a megfáradt és elgyötört, rabságban élő embereket, hanem adjunk nekik valóságot a Krisztusban, aki megváltotta már őket, s az egész teremtést is mindezektől!

Az igazi Evangéliumból ma sem múlhatott el a feltámadás ereje! Ilyenről a Biblia nem beszél! Jézus örökké (folyamatosan, megszakítás nélkül – így ma is; most is) élő, szolgáló főpapunk a kánaáni Melchisédek rendje szerint! Ahol nincsen ez az evangéliumi, királyi uralom minden pokoli ellenséget maga alá szorító szellemi (v)erő-fénye, ott egész egyszerűen nincs a feltámadt, megdicsőült és erőtől duzzadó Úr, a győztes Krisztus! Ugyanakkor az Ige arról ír, hogy más evangéliumot fognak becsempészni az egyházba! Ez pedig az e világi űr-dög által kifosztott, meggyengített, lefegyverzett – emberi és nem isteni erőből működő – evangélium, ami nem képes valósággal megszabadítani a benne hívőket.

Ma leginkább ez az erőlködő evangélium hirdettetik, ami ellopja a hívőktől a Krisztus által megvásárolt javakat – az isteni természetet –, és visszaviszi őket a törvények emberi erőlködés általi megtartásának lehetetlen vállalkozásába. Ez aztán felneveli korunk önigazoló farizeusait is, akik úgy mutatják be önmagukat, mint akik képesek megtartani az isteni törvényeket, isteni természet nélkül is. Ezzel aztán elhordozhatatlan terheket raknak az egyszerű és őszinte emberekre – akárcsak elődeik Jézus idejében –, akik így nem értik, hogy ők miért nem tudják ugyanazt megélni, mint amit a vallásvezéreik állítanak, vagy mutatnak önmagukról!

Korunk hit-vezetőinek úgy gondolom, emiatt a képmutatás miatt nagyon nagy felelőségük van abban, hogy ma a hívők tömegeiben erőtlenség mutatkozik. Persze rögvest hozni tudják ellenpéldáikat ennek cáfolására. De én ezeket a gyümölcsöket – a Biblia mércéjével mérve – folyamatosan könnyűnek találom. Minden szemtelen szándék nélkül az első századi pünkösdi ébredéshez képest a mai gyülekezet állapotát még gyenge karikatúrának sem tudnám nevezni. Egyértelmű, hogy valami nagyon nem igei módon működik az egyházban, de még sem gyászoljuk igazán "József romlását", hanem azt gondoljuk "hárfáinkról, hogy Dávidéi", és tovább "dáridózunk" Isten előtt, aki pedig ennek hamarosan véget fog vetni (Ámos 5:21-27; 6:1-7;)!

Szerintem mindannyiszor szégyenkezni kéne, ahányszor erőtlenül esik ki a szánkon Jézus neve! Ahányszor nem működik az I. századi evangélium általunk, az ott lejegyzett módon! Ezt különösen a vezetőknek kéne meggondolniuk újra, ahelyett hogy tanítás hegyeket öntenének az elgyötört és szenvedő hívőkre arról, hogy csak is a szabadulásra várók hitetlenségével van a baj, ha nem tud valami testi rossztól megszabadulni!

Milyen megalázása ez azoknak, akik akár már 15-20 éve is rendszeresen, kitartóan költik a pénzüket az egyházra, és mindenüket az életükben a felekezetüknek, és pásztoraiknak rendelik alá!

Sok szabadulni vágyó ember bizonyítja évtizedek óta a pásztoroktól tanult hitét az evangélium, és Jézus neve erejében, és cserébe “a tehetetlen szolgálati ajándékok” kidolgozzák rájuk nézve a hitetlenség vádjának teológiáját!

Ahelyett, hogy őszintén belemernének nézni az isteni tükörbe, és azt kutatnák, miért nem olyanok mint Pál, vagy Péter, akiknek sosem volt szükségük szolgálati eredménytelenség miatt arra, hogy a bizonyítványukat magyarázgassák a nép előtt!

Az ilyen egyháznak nincs igazi „Jehovája”, aminek gazdag jelentései között találhatóak a következők is: a szent-tér, majd az abból lesüllyedt tér-idő, és benne minden létező korlátlan forrása; időtlenség; örök-változatlanság; mindig állandó; örök- MOST (stb.)! Teljesen mindegy névleg, külsőleg minek nevezik istenüket, ha ez az isten az övéivel csak a múltban cselekedett dicsőségesen. Akkor ez a tegnap, és esetleg még a holnap istene is lehetne, de nem az Örökkévaló, a Mindig Élő és Jelenvaló 

Jehova = a voltam- VAGYOK -leszek

a mindenkor(ban) Élő és cselekvő Isten!

A római levél hetedik fejezetében Pál arról vall, hogy amíg nem volt benne ez az isteni természet - hanem csak az óriási Biblia (betű) ismeret -, addig hogyan vergődött a bűn csapdájában. Tulajdonképp a levél legnagyobb része arról a dilemmáról szól, hogy bár valaki rendkívüli mélységekben is lehet az isteni Törvény betűjének ismerője és tanítója, mégsem lesz képes megigazulni, vagyis a betűnek engedelmeskedni. A betű elvezethet az Igazság felismeréséhez – vagyis annak meglátásához, hogy nincs bennünk isteni élet, vagy, hogy van, de elfelejtettük, s nem tudjuk, hogyan kell arra újra „rácsatlakozni”. De arra nem képes a szabály, a parancs, a külső, az elméhez szóló törvény – éppen az ember állapota miatt –, hogy ezt az engedelmeskedni képes, szellemi természetet kiközvetítse a számunkra.

Az apostol alázatosan beismeri a római testvérei előtt, hogy mikor még ő is képmutató módon farizeuskodott, vagyis Isten törvényeit külsőleg, csak látszólag, az emberek irányában tartotta meg, valójában akkor volt a legnyomorúságosabb állapotban. Rájött, hogy addig "kirakat" hívő volt csupán, hisz látszólagos szentsége ellenére, felfedezte belső romlottságát, mivel a törvény belső bűntudatot indukál minden esetben (aztán ezt ki, hogy „oldja” meg). Ő például bevallása alapján, ideig-óráig, aszkétikus akarat-erővel kívülről megkötözte a tagjaiban munkálkodó "bűn-vadállatot", de ez mit sem változtatott a valóságon: a bűn hatalmában vergődött, hiszen az anyagnak a vétekkel összeforrt természetét nem lehet emberi erővel „megölni”! Vajon hány „keresztény” ma is titkolt, belső tapasztalatát írhatta le ezzel Pál?

Ő azonban nem akart másokat megtévesztő csaló lenni, hogy a tisztaság illúziójával takargassa szégyenét! Nem kívánt a vallásoskodás fügefa levelei mögé rejtőzni Isten és ember elől. Nem volt elégedett ezzel a helyzettel, hanem kívánta a szabadulást, és ebben az állapotában nyomorultnak vallotta magát!

De nem kívánta másik lehetőségként a neurotikus, önkínzó, skizofrén életformát sem fenntartani, amiben ma oly sok jó szándékú ember szenved, akik valóban, belülről is engedelmeskedni szeretnének, de nem értik a kereszténység titkát. Pál kereste a kitörés lehetőségét, amikor így kiáltott: Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből (Róm.7:24)? (Jól figyelj: az apostol halottnak nevezi a testét annak látszólagos biológiailag élő funkciói ellenére is! Ma ezt lehet, „zombinak” mondaná.)

Te kiáltottál már így? Vagy úgy tanítottak, hogy tagadd le a valóságot magadról, és a hit nevében hazudd át az életed nap, mint nap? Én Pál őszinteségét többre értékelem! Ez a bibliai! Nem az ál-megvallás.

Az ember olyan mélységű nyomorban van az Istentől való eltévedése miatt, hogy tulajdonképpen lehetetlen a szabadulása. Nem tud emberi cselekedetekből tornyot építeni vissza Istenhez! Ha korábbi korokban voltak is olyan – mienknél kevésbé lesüllyedt – tudatszintben emberek, akik heroikus küzdelmekkel kísérleteztek ilyenekkel, ma már annál sokkal mélyebben van világunk tudat-tere. Emberileg – ennyire test-tudatba mélyedten –, ma teljességgel kilátástalan a helyzete! Ezt a megoldhatatlan válságot csak is valami hajmeresztő, természetfeletti, és nem természetes forrásból lehet helyre hozni!

“ A tanítványok pedig ezeket halván, felettébb álmélkodnak vala, mondván:

kicsoda üdvözülhet tehát?   Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nekik:

Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges!”

-(Mát.19:25,26)-

Igen! Mivel nem volt emberi megoldás, mivel nem voltak emberi eszközök és képességek a helyzet kezelésére, Isten szeretete megindult az emberi kiszolgáltatottság láttán, és megajándékozta ingyen az elesett és tehetetlen emberi fajt egy új kezdettel Krisztusban (természetesen ez Istennél előre – eleve – így volt akarva)!

Ez nem emberi, ez nem természetes! Olyannyira nem, hogy az Írás kimondhatatlannak, és ez által leírhatatlannak jelenti ki Isten ezen ajándékát:

"Az Istennek pedig legyen hála az Ő

                    kimondhatatlan ajándékáért"                   

 -II.Kor.9:15-

" Hanem amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem

hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten

                          készített az őt szeretőknek"                

 - I.Kor.2:9-

Láthatjuk hát, hogy maga Isten készített egy olyan ajándékot az elesett-vétkes embernek, ami az érzékszerveink korlátoltsága miatt emberi nyelven ki sem fejezhető a maga teljes tartalmában. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy emberi fogalmakkal – és azok írott betűkbe kódolt formájában –, lehetetlen megragadni és továbbadni az emberi értelem számára azt az elképesztő dolgot, amit maga a Teremtőnk tett értünk.

Mivel tehát Pál, saját korábbi tapasztalataiból nagyon jól ismerte a betűk alkalmatlanságát Isten természetfölötti ajándékainak közvetítésében, nem szorgalmazta a gyülekezetekben keresztény könyv-bestsellerek kiadásait ezer-számra. Az első, és igazi egyházban az “Apostolok cselekedetei” és egyéb levelek tanúsága szerint az ÉLŐ IGE – és nem a papírra írt betű – tette kereszténnyé a hitetleneket. Az ÉLŐ IGE pedig a HIRDETETT IGE, amit a Szent Szellem jelent ki közvetlenül az azt figyelmesen hallgató szívében.

Ne felejtsük, mit mond az Írás: csak olyanok életében lehet győzedelmes Úr Jézus, akinek a Szellem ezt kijelenti! Aki nem képes életének különböző területein krisztusi uralmat, erőt demonstrálni, ott nincs jelen a Szent Szellem, és így a Krisztust, mint átkozottat, vagyis tehetetlent mutatja be (I.Kor.12:3)!

Ezért az apostolok nem a néhány gyülekezeti levélben bíztak, hogy így majd annak betűire építkezve létre jöjjön a ma több ezer felekezetre szakított, értelmi-nyelvzavaros, zűr-zavar egyház!

Ehelyett így imádkoztak:

“Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon

néktek bölcsességnek és kijelentésnek Szellemét az Ő megismerésében;

És [Ő] világosítsa meg értelmetek szemeit...”               

 - Ef.1:17,18;-

Pál és kortársai egyáltalán nem abban hittek – amiben ma a legtöbben –, hogy a leírt szövegek olvasgatása által pontos ismeretre lehetne jutni, hiszen akkor az előbbi versei alapján önmagával került volna ellentmondásba. Ha hittek volna az írás ilyen hatalmában, akkor a mai nagyon "felvilágosodott" hívőkhöz hasonlóan nem csak néhány apostoli levélre futotta volna erőfeszítéseikből, hanem ontották volna a keresztény könyveket, kiadványokat. Úgy ahogy ma mi tesszük, azt gondolva, hogy ez pótolni tudja az I. századiak kenetének hiányát!

[De ők hozzánk képest még nyilván "csecsemő egyház" voltak, ezért "elnézzük" nekik "vallásos babonáikat", amiket a mai intellektuális és jól értesült egyház már természetesen régen túlhaladottnak tekint. Az ilyen "bölcsesség és kijelentés szelleme"- amiben még az öreg Pál és Péter is hitt –, már nem illő a mára igencsak mindent jól tudó, beérett felekezetek számára (Ef.1:17,18)! Minek is kéne nekik az Istennel való személyes és élő, közvetlen kapcsolat ajándéka a Szellem erejében, ami egyszer már a hívőknek adatott, amikor itt van számunkra a betű! Igaz, hogy Pál szerint abban nincs élet – még ha Isten írott szaváról is van szó (II.Kor.3:6) –, de sebaj, lépjünk csak át Pál nem időszerű igeértelmezésén, és értelmezzük újra az ő leveleit! Ami tetszik, azt szó szerint értjük benne, ami nem, azt meg önkényesen "elködösítjük", "elszellemiesítjük".]

Használjuk csak azokat az igei kifejezéseket, üres, eredeti tartalmától megfosztottan, vallásosan, mint például: találkoztam Jézussal; láttam az Urat; így szólt hozzám; én ismerem Őt!   Bocsássatok meg, de ezek csupán kiüresedett frázisok, és nem élő igék! Vallásos önmegcsalás! Nem akarok senkit megbántani, de ha ezek valódi tartalmukban működnének, csak egy emberben is, akár csak egyben is, tudod, mi áradna ki belőle??? Az isteni szeretet szent, forró tüze perzselne arcából, tekintetéből, mikor rád nézne rajta keresztül a Krisztus! Nem tudnál mást, csak sírva megtérni, és átvenni az isteni természetét és szeretetét, hogy tovább adhasd te is másoknak! Ez az Élő evangélium, ami megöli benned a rosszat, és megeleveníti a jót!

Azt a dicsőséget mi nem ismerjük, ma csak a Biblia nevű emlékkönyvben olvasgatunk róla. Tudod, mi lenne az egyházban, ha csak egy ember is beléphetne az Úr jelenlétébe, és betöltekezne ott az isteni dicsőség természetével? Tudod te, mit hozna ki onnét nekünk?  Nem egy kis elmúló ébredési hullámot, ami az emberi ostobaság miatt mindig elenyészik.

Amikor ez meg fog történni, amikor valóban bemegy oda az akit, vagy akiket az Úr erre választott, akkor megrázkódik a föld, de nem csak a föld, hanem az egek egei is, és olyan forradalom fut végig pillanatok alatt az egyházon, hogy alapjaiban felfordul tőle az egész világ, és az Úr learatja a föld termését és elviszi magával az övéit!

Mikor még a nyomaiban is alig-alig látni a bibliai egyház működését, én azt javasolnám magunknak, hogy talán lekellene szállni a magasított fekvőhelyekről az alázat földjére, és nem kéne utánozni a bibliai személyek valóságos Isten-találkozásainak következtében tett  kijelentéseit! Miért? Mert nem az üres, mástól majmolt szavaink tesznek minket igazi keresztényekké, hanem ha a szavak mögött folyamatosan ugyanaz a Krisztussal való találkozás és egyesülés megtapasztalása él, mint azok életében, akiktől e szavainkat loptuk (Jer.23:30,31)! Pont ezért a sok, üres fecsegés által elferdített evangéliumért van Pál átka az egyházon, és ezért nem tükrözzük Urunk dicsőségét, úgy ahogy az első, eredeti hívők tették (Gal.1:8,9)!

Ha akkor közülük valaki azt mondta: találkoztam Jézussal, vagy : így szólt hozzám a Szellem; akkor az vele valóságos megtapasztalásként meg is történt, és nem csak “hitből” vallotta meg, hogy esetleg aztán tényleg meg is történjen. Pálék még így nyilatkoztak: hittem, ezért szóltam! A mai egyházban meg ezt fordítva így tanítják: addig szólj, amíg csak el nem kezdesz hinni! Na, ezt nevezem én zűr-zavarnak, ránk hagyományozott értelemmel „bábelinek”.

Hitből szólni, egy nagyon mély szívbeli meggyőződést feltételez. Az első hívőknek ez adva volt a mindennapos Istennel való, élő és nyílt személyes kommunikáció eredményeként, amely a Szent Szellem forrásával való személyes egyesülésükből fakadt. A Szellem Jézus szavait követve, mindennapos vezetést biztosított a legnagyobb apostoltól kezdve, a leghétköznapibb tanítványig. /lásd pl. egy „senki” tanítványt, Anániást, amikor a Szellem elküldte Pálhoz, hogy kézrátétellel meggyógyítsa, és felkenje Szent Szellemmel és hatalommal /

Tehát akkoriban az Istennel való kapcsolat nem azt jelentette, hogy a Biblia könyveiből ismerem Jézust, hanem azt, hogy oda – vissza párbeszéd és élő közösség zajlott köztük, ahogy családtagoknál szokás. Jézus ennek folyamatosságáról biztosította tanítványait mikor azt mondta: veletek maradok a világ végezetéig! Láthatjuk hogyan maradt az I. századiakkal. Na, ezért lett rögzítve ez a Biblia lapjain, hogy mi is pontosan ugyanazt keressük, hiszen még nincs vége a világnak!

– Jézus, mi nem mások leírt tapasztalatai alapján kívánunk téged ismerni, hanem személyesen, saját tapasztalataink alapján. Mi is ugyanúgy kívánunk veled nap, mint nap találkozni és beszélgetni, mint első századi testvéreink! –

Pál azt mondja, hogy ne térjünk el az eredeti evangéliumtól, amit ő sem – tehát kortársai közül senki sem – emberektől vett, hanem közvetlen Jézus tanított neki is (Gal.1:10,11)! Csak ez lehet az eredeti evangélium: nem emberektől, hanem közvetlen Jézussal való találkozás által venni a személyre szóló elhívást, küldetést és az abban való naponkénti vezetést! Az első hívők így éltek! Ki adott valakinek engedélyt arra, hogy ma más evangéliumot közvetítsen? Az újszövetségi szöveggel élve: "Legyen átkozott!" És hidd el, Pál nem üres fecsegő, hanem Isten hiteles embere, ezért akire ez vonatkozik, az átok alatt is van – mint tapasztaljuk ezt az egyház világban nyújtott „teljesítményén”!

A Biblia nem „okkult” könyv! Isten Szent- Forrása nélkül – csak a betűk intellektuális-, elme általi magyarázgatásával – biztos, hogy nem tudod kiolvasni belőle a saját személyedre vonatkozó egyedi küldetésedet – mint mondjuk a csillagokból – Krisztus tagjaként! Vagy valaki úgy gondolja, hogy néhány gyülekezet személyes problémájával foglalkozó levél, titkosított módon tartalmazza a valaha élő minden hívő személyes, mindennapi vezetését a Földön – s mind ezt az egyéni titkot Istennel való élő és személyes természetfeletti kapcsolódás nélkül megkaphatja? Mondjuk mint a napi „horoszkóp” a BETŰK „véletlenszerű” összeolvasása utáni, aktuális állása alapján???

Ez lenne a kereszténység? Szimplán kabalisztikus okkultizmus?

Nem! Nekünk „állítólag” egy Élő Személyes Istenünk van, aki az öntött és faragott képekkel ellentétben mindenkor ÉL, és tud beszélni jól hallható hangon az Ő gyermekeihez! Ezért aztán – ha él az apostolok által tanított kapcsolatunk az Atyával az Ő fiaiként a Szent Szellem terében – nincs szükség titkosított, misztikus bibliai levelekből megjósoltatnunk titok fejtőkkel és jegymagyarázókkal a holnapi napra, hogy milyen speciális, személyre szóló feladatot kaptunk Urunktól! Ez a népek ószövetségéhez való visszakozás, ami ugyanúgy e világot uraló elemek (elementárok) törvényeinek tér-hálójába sző bele, és szolgáltat ki minket mágikus küszködéseknek.

Elnézést, de ez volt az Egyház "két-házzá" alakításának és kirablásának rövid előzménye. Úgy látom, azt szeretné az e világ sötétségének ördöge elhitetni, hogy volt egy mitikus ködbe vesző ELSŐ-EGYHÁZ, ami gazdag volt isteni ajándékokkal, és ma Isten egy MÁSODIK-EGYHÁZAT(?) épít, ami az elsőhöz képest sajnos csak ilyen gyengécske a hitelét és isteni bizonyságtevő erejét illetően, de ez a természetes(?)! Én inkább a "maradi" Pálékhoz csatlakozom – még ha nem is leszek ezzel túl népszerű a hit-tudományi körökben –, és továbbra is az I.századi Isten Királyságából, „odaádtról” érkező Szellemet keresem, mint a természetfelettiről való ismeretszerzés és vezetés, bibliailag egyedüli hiteles formáját. Azokhoz kívánok tartozni akik:

"... nem e világnak szellemét vettük, hanem az Istenből való Szellemet; hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nékünk. "

- I. Kor. 2:12 -

– Óh, "ha ismernéd Isten ajándékát ..."! Könyörgök Atyám! Újra

jelentsd ki néped között a Te természetedet, ahogy tetted azt

kezdetben, mert Te nem változol meg; Te ma is ugyanaz a

Természetfölötti Isten vagy, aki nem néma, élet nélküli mint az emberi, alkotott-bálványok,

mint az anyagi hit istenei, hanem van szád, hogy hallható hangon

szólj gyermekeidhez, mint ahogy kezdetben is! –

“Akinek van füle, az hallja mit mond a Szellem a gyülekezeteknek”

- Jelenések könyve -

Neked van füled? Akkor hallhatod Isten hangját!

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.