Kis repeta-kínálás a háromság-elleneseknek
Jézus földre-születés előtti eredetének forrása az Atya szíve (kebele – János 1.18), Ő tehát az Isten Logosza – vagyis az Atya szívének gondolata, bölcsessége és Igéje/Szava. Az újszövetségi levelek közül a legutolsóként kinyilatkoztatottnak tartott írás a János nevéhez jegyzett evangélium. Az idős apostol azután vetette papírra Istentől kapott látásait ebben az írásban, miután korábban már elragadtatott a mennyei trónushoz, és szellemben láthatta magát az Istenséget, arról pedig így írt a Jelenések könyvében:
„… Kegyelem néktek és békesség ATTÓL:
1. Aki Van, Aki Volt, és Aki Lesz… és
2. A hét szellemtől… és
3. A Jézus Krisztustól…” (Jel.1:4,5; v.ö. 5:6)
János apostol tehát nagyon jól tudta e látása után, hogy mit akar azzal állítani ezt követően evangéliumában, hogy az Ige (Logosz) már kezdetben is az Istennél VOLT! Mielőtt a KEZDET – vagyis az Idő-, a tér-„teremtés” kezdete – elindult volna, Ő már Istennél VOLT! Eléggé meddő dolog azon vitázni némelyekkel, hogy mi a különbség aközött, hogy kezdetben lett valami, vagy kezdetben már volt valami! Azt kell sajnos mondani, hogy aki előtt nem egyértelmű a kettő közötti áthidalhatatlan fogalom-tartalmi szakadék, az vagy nem értett valamit meg az általános iskolai nyelvtanórákon, vagy valamilyen „érdekes” sötétítő függönyt húztak lelki szemei elé. (az Idő illetve a Tér-kiáradás még csak az Istenség anyai-aspektusa, az „anya-méh” megnyilvánulása, kiáradása a Forrásnak, és ebből születnek „aztán” az égi rendek, s majd csak „ezután” jön a „teremtés” maga – vagyis a fényből kihűlő és „alászálló” káosz anyag-világ rendezése, az isteni kiáradás „végén”, annak perifériáján…)
Istennek sem a Szelleme, sem a Szava nem teremtmény, hanem
1. Isten
2. Szelleme
3. Szavával teremt!
Ilyen egyszerű apostoli oka van annak, hogy száz-milliók hiszik (ha nem is feltétlenül értik) Isten hármas megnyilatkozási formáját. Ez apostoli, keresztény szempontból tehát teljesen legális leírás – vagyis hiába nem akarják hitelesnek tekinteni sokan a zsidó vallást megelőző őskultúrák isten-triádait, az apostolok, illetve Jézus leírásait az Istenségről csak el kellene fogadnia a háromság-tagadóknak. Hiszen például ez a korábbi kijelentés a legfelsőbb trónról az ő szent-irataiknak is a részét képezi. Vagy Jézus azon szavai, amikor így fogalmaz:
„…Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket
1. az Atyának,
2. a Fiúnak és
3. a Szent Léleknek Nevében…”
(Máté 28:19)
Vagy egyéb apostoli tanításokból merített hitigazságok közé írva:
-A nyerő „huszonegy”, a 3 × 7 alap igazság, ami mind EGY:
·1. EGY gyülekezet
·2. EGY test
·3. EGY nép
·4. EGY nyáj
·5. EGY akol
·6. EGY épület
·7. EGY Templom (amelyben)-
·8. EGY a Szegletkő
·9. EGY a Kőszikla
·10. EGY a Bárány
·11. EGY az Áldozat
·12. EGY a VÉR
·13. EGY a Pásztor
·14. EGY a Közbenjáró
·15. EGY a SZELLEM!
·16. EGY az elhívás!
·17. EGY a reménység!
·18. EGY az ÚR (JÉZUS)!
·19. EGY a hit!
·20. EGY a keresztség!
·21. EGY az ISTEN (ATYA)!
(az utolsó hét, amely tartalmazza egy csokorban a hármas megnyilatkozást itt például az Ef.4:3-6;-ból lett kiemelve)
Tehát a Teremtő Isten Egy, de az apostoli írások kijelentik Róla, hogy amikor megnyilvánul – például mikor „teremt” –, ezt Szelleme és Szava által teszi. Mert nincs Teremtő Szellem nélkül, mint ahogy nincs teremtés Szó nélkül! A három közül bármelyiket „elhagynánk”, megszűnne a jelen fogalmaink szerinti Istenség! Hiszen az Atyaisten soha nem létezhetett Szellem, vagy Logosz nélkül, és az apostoli iratok igen jellemzően és gyakran mindhármat megszemélyesített formában nyilatkoztatják ki!
Ha pedig Isten Szava megszemélyesíti akár csak egyszer is mindhármat, ki vehet „hívőként” magának akkora bátorságot, hogy istentelennek bélyegezzen olyan hívőket, akik csupán ugyanazt vallják ugyanúgy, mint amit és ahogy a Szent könyvük kijelent? Az alázatos, gyermekszívű hívő nem okoskodik, hanem ha valamit a Szent könyve (jelen esetben maga a Biblia) „három-rétbe hajt” és még meg is személyesít, azt ő is megszemélyesíti – ha hű az Írásokhoz –, akkor is ha megérti, és akkor is ha nem! Ez az engedelmesség, hiszen TELJESEN bibliai, hogy Isten a személyes Szelleméből (szívéből) szólt személyes Szavával cselekszik, és semmit sem cselekszik máshogy!
Ez azért is teljesen normális, mert mielőtt Isten elkezdte a „teremtés” aktusát, már kellet hogy legyen ezt megelőzően Gondolata, Bölcsessége és mondanivalója, vagyis Logosza – hangsúlyozom: a teremtés előtt! Az Atya szívének tartalma pedig teljesen egy az Atyával, mert nincs benne az Örökkévalóság aspektusából kétféle természet, csak örökkévaló és isteni! Mi más lehetne hát az Atya kebelében lakó, s onnan megnyilvánuló Logosznak a természete, aki később testet öltve Jézusként született a Földre? Így hát természetesen Isten nem egy alacsonyabb létsíkon, saját örök-isteni természetétől elidegenítve teremtette saját bölcs gondolatait, hanem szívéből szülte azt, ami elválaszthatatlanul, örökké hozzá tartozik és részét képezi. Ezért természetes az, hogy maga az Ige, Isten kinyilatkoztatott, megjelenített, megszült és kijelentett bölcsessége és igazsága, az Atya szívének tartalma teljesen EGY Istennel!
Itt megismételhetjük hát az igei alapvetést e kérdésben, és újra megerősíthetjük azt, hogy a megtestesült Logosz – tehát az Atya szívének élő tartalma, aki saját magáról is kijelentette, hogy maga az Élet, vagyis az Örökkévalónak az Élete, az Örök Élet. Úgy gondolom, egyfajta szándékos tudatlanság azt gondolni éveken át következetesen az apostoli kijelentések ellenében, hogy Isten a saját szívéből kiáradó örök-életet alkotta, teremtette volna! Az Atya, mikor a szívéből szól, és a szava előjön belőle, akkor a külvilág előtt is megnyilvánul, felfoghatóvá, érzékelhetővé válik mindaz, ami benne mindig is megvolt, vagyis az Ő örökké-élő isteni természete. János apostol a Jelenések megkapása után írta első levelét is, amit az evangéliumához hasonlóan annak a ténynek rögzítésével kezd, hogy „… az örök élet, amely az Atyánál VOLT, megjelent nékünk.” Ez a tiszta apostoli tan! (I.Ján.1:2; Ján.1:1-4,18)!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés