A kijelentések és gondolatok a Logosz alapján című fejezet II.alfejezetének második része

Anyagból az Életbe  ----  Betűtöl a Szellembe

ÉPÍTŐ VITA - DE KIVEL?

Tehát küldetéstudat és származás. Az eddig tárgyaltak célja nem az volt, hogy maradéktalanul meggyőzze az ateista evolúció hívőket elméletük sötétbe vezető értelmetlenségéről, mert akik eleve eldöntötték hogy egyfajta nézet uralja látásmódjukat, azokat több kötetnyi érvelés sem mozdíthat ki előre eldöntött koncepciójukból. Ez a tapasztalat, minden más dogmatikus hitrendszerrel kapcsolatban is igaz. Ezért szerintem tévednek azok, akik úgy gondolják, okos érvekkel meggyőzhetik a "csakis eleve nekem lehet igazam" típusú embereket. Belőlük hiányzik az értelmes, építő jellegű vitához való nyitott emberi természet. Ők azok a "hitvédők", akik eleve nem is kíváncsiak az érvelésedre, hiszen te hozzájuk képest olyan "elszállt bolond" vagy, hogy te biztos nem tudnál nekik semmi új és érdekes dolgot mutatni.

Vagy épp ellenkezőleg: attól rettegnek, hogy nagyon is tudnál izgalmas dolgokat mondani, azonban ők nem akarnak megalázkodni egy olyan látás előtt, ami lehet hogy igaz, de őket kellemetlenül érintené a beidegződött létfelfogásuk tekintetében. Ezért amikor úgy csinálnak mint ha meghallgatnának, valójában akkor is csak botlásaidat lesik igen gyakran, azt, hogy foghatnának meg téged. Sokunk tapasztalata ez.

A „farizeus típusokat” nem érdekli a "te igazságod", mert szerintük az „igazságot” csak ők érthetik jól. Azért is szeretnek téged ilyen feltűnő módon, mert ők már bizonyára birtokolják a szeretet, könyörület felebaráti érzületét. Mivel Jézus ezekre azt mondta: hagyjátok őket (Mát.15:14), így az én célom is csupán annyi, hogy a hitében szilárd (bármiben is hiszel) és éppen ezért nem félős, hanem bátran, önállóan gondolkodni merő emberekkel együtt gondolkodjak egy kis ideig. Ha valakinek van egy szilárd meggyőződése, az mitől fél? Hisz nem a félelem szellemét kaptuk (2Tim.1:7)!

Ha esetleg valaki tényleg úgy gondolná, hogy nála van a teljes igazság, akkor ő úgyis legyőzhetetlen ebben, legfeljebb megismer egy másfajta látásmódot is, és ehhez még mélyülni fog az emberismerete is. A magam részéről nem félek az ördögtől sem, mert az én hitem szerint ő legyőzetett, és lefegyvereztetett a Golgotán már 2000 éve. Ha valaki hisz, az nem fél, mert e kettő kizárja egymást. Ha te eljutottál idáig az olvasásba, az feltételezi azt, hogy nem vagy félős, hanem - vagy erőteljesen hiszel valamiben, és nyitott vagy egy esetleg  más módon gondolkodó felebarátoddal való beszélgetésre – vagy, ha van is benned némi bizalmatlanság, ami normális dolog, mégis érzed a szükségét hogy közelebb kerülj a végső valósághoz. Látod, én próbállak megérteni téged, és eleve jó szándékot feltételezni rólad. :-)

AKI HITÉBEN KÖVETKEZETES

Gondolkodjunk tovább! Valahol ott tartottunk, hogy a röviden felvázolt okoknál fogva (természetesen a teljesség igénye nélkül) nem tartom következetes dolognak, hogy az ember eredetét a pusztuló és romló anyagra vezessem vissza, különösen ha az emberi ideákat veszem alapul, ami természetében merőben ellentétes az univerzum rideg természetével. Én úgy gondolom: vagy hiszek valamibe, de akkor "rendesen", vagy nem, és akkor inkább elfelejtem azt.

Ha én nagyon mélyen az anyagban és annak mágiájában hinnék, vagy egy kis-diktátorrá válnék, vagy rövid úton végeznék magammal. A materialista világban én ezeket a gyümölcsöket látom azoknál, akik komolyan veszik istentelen, halál-tudatú hitüket. Mindenképpen a dekadencia irányát festik le előttem. A langyos materializmus pedig nem érdekel, mint ahogy semmilyen langyos hit sem. Az ember legyen következetes. Vagy ne mondja hogy ő meggyőződéses ez meg az, ha ugyanakkor nem mer szembenézni hitének végső valóságával, mert ahhoz gyáva. Becsületesebb és bátrabb dolog lenne önmagával szemben is, ha bevallaná: még nem találta meg a végső megnyugvást a hitében, hanem csak keresi, még úton van. Még a nagy Pál apostol is csak úgy mert nyilatkozni a Filippi levélben, hogy még nem érte el (Fil.3:13,14). De úgy látszik ma néhányan beelőzték Pált már itt a földön. Biztos, hogy csodálatosan hiteles, követnivaló életet élnek ők is a célba-értségüket bizonyítva ezzel. Nekem azonban a LOGOSZ (Ige) a mérőzsinór, én nem akarom a biztos talajt(a kősziklát) elveszteni a lábam alól.

Hiszem , hogy van nálam is világosság, de tisztában vagyok azzal is, hogy csak "rész szerint, homályosan látok" (I.Kor.13:12). Ezért mindig nyitott szívvel, figyelmesen hajtom a fülem az Igére, hogy újabb, frissebb kijelentéseket vegyek belőle minden alkalommal. Törekszem, hogy ne legyenek bennem teljesen lezárt és merev előítéletek, amelyek bezárnák megértésem kapuit ahhoz, hogy még közelebb kerüljek Ahhoz, Aki egyedül a legfontosabb nekem. Én meghallgatlak téged is, mert nem vagyok jelenlegi tudatosságomban mindent tudó isten, és ezért tanítható vagyok.

Tehát részemről az ateista materializmus kilőve. Ennek ellenére tovább jössz velem? Rendben. Ja! A rugalmatlan, előítéletes, kreatív gondolkodást száműző és nélkülöző, hitvédő farizeizmus is kilőve. Na? Itt vagy még? Akkor te tényleg jó fej vagy! Az a helyzet, hogy a „stílusom” néha szándékosan működik szűrőként, mert nem kívánok fölöslegesen akárkihez beszélni. Nem a „mennyiség” a fontos számomra az emberekben, hanem a „minőség”. A beszéd, az írás, vagy bármely tevékenység szellemi síkon történő hatásai sokkal fontosabbak szerintem, mint a fizikai szintű látszat, ami csak mellérendelt következménye a dolgoknak. De előre szólok, a keményebb része lehet, hogy még hátrább van! Azért ígérem, megpróbálok kíméletes lenni. Nem akarlak elijeszteni, vagy lerázni, csak azt sem szeretném, ha félreértenél és úgy gondolnád, valami kizsákmányoló indítékból rád akarom tukmálni a "cuccom". Szabad a pálya barátom, ha te nem akarod úgysem tudom meg hogy "végigolvastál". Ez a te titkod maradhat felőlem. J

SZÁNDÉKOS BOTRÁNY - MI CÉLBÓL?

Erről jut eszembe a Mester egyik eljárása: mikor már túl sok volt a haszonleső a nyakán, akik csak az ingyen kaja miatt, meg a gáncsoskodás miatt követték. Ez akadályozhatta Őt az igazi követők felé való szolgálatában, mert gondolt egyet és azt találta mondani, hogy Isten azoknak ad örök életet, akik az Ő, vagyis az Emberfia (tehát EMBER) testét eszik, és a vérét isszák. Gondoljuk már el, ilyet beszólni a zsidók előtt a Törvény ismeretében! Ők még bizonyos állatoktól (például a disznóhús) is förtelmes undort éreztek, na meg hát a vérről nem is beszélve! Na de látszólag ez az ember a kannibalizmusra bujtogat! Azt el is képzelhetjük, hogy kiütötte ez a biztosítékot a fejükben!(a János 6-ban találod)

De hát Jézus hogy lehetett ilyen felelőtlen, vagy laza, hogy nem figyelt oda szegények („jogos”) vallási érzelmeire. Ő nem követhetett el ekkora figyelmetlenséget, hogy véletlenül így megbotránkoztassa őket.

Hát nem is! Ez abszolút nem tévedés volt a részéről. Mikor elkezdték Őt elhagyni e kemény beszéd miatt, Ő nem kezdte el kétségbeesetten magyarázgatni azt, hogy tulajdonképpen ezt nem is úgy kell érteni, csak jöjjön már mindenki vissza, mert félreértés történt véletlenül –  jaj csak nehogy elterjedjen ez a rossz hír róla!

Nem! Ő pontosan tudta mit csinál. Azt akarta, hogy csak azok kövessék, akik valóban bíznak benne, mert az Atya személyesen tett bennük bizonyságot Jézus felől (Mát.16:16,17;Ján.6:65). A kemény szívű törvénykező ítélgetők pedig nyugodtan megbotránkozhatnak, ha akarnak, ez úgy is csak azt bizonyítja, hogy nincs elhívásuk az Atyától – Jézus szerint (Ján.6:44).

Tehát csak azért vagyok én is ebben a stílusban olykor, mert ha itt valaki esetleg túl mereven vallásos lenne, akkor az jobb ha tudja az Igéből, hogy Jézus sokszor volt ilyen lazán beszólós kedvébe. Ugyanis Ő sem kedvelte a szabályokban méricskélő, számítgató, rugalmatlan és e törvénykező szemléletmód miatt irgalmatlan , kegyelemre nem képes, vagyis "szívtelen"vallásoskodást.

Nézd meg! Ott volt előttük egy ember, aki Istenhez imádkozott, jelek tucatja tett bizonyságot Istennel való jó-kapcsolatáról, ehhez még ráadásul (a megbotránkoztatók mellett) jó dolgokat is cselekedett – és nem ezzel törődtek, nem annak örültek, hogy végre valakit meghallgat közülük az Isten és így például meggyógyíthatja a betegeket! Csak a szívükre kellett volna hallgatniuk. Nem, ők a betűt fontosabbnak tartották, a szabályok előbbre valók voltak mint az ember maga. Nem értették szívük keménysége miatt az isteni alapelvet: a Törvény van az Emberért és nem fordítva  -(Márk.2:27,28). Bármilyen hihetetlenül hangzik némelyeknek, de az ember Isten szemében mindennél fontosabb és előrébb való, még a "saját", vagy az  emberek által preparált szabályainál is!!

Ezért mondta az Úr, hogy csak az jöhet hozzá, akit az Atya vonz (Ján.6:44), és csak akkor jöhet hozzá, ha az Atyától megvan adva neki (Ján.6:65). Ezért adott hálát az Atyának, hogy az ilyen Írástudó, okoskodó, bölcselkedők elől elzárta az igaz ismeretet,  az egyszerű, gyermeki bizalommal rendelkezőknek pedig kijelenti magát (Mát.11:25). Az ilyen kemény, vaskalapos hívőket még a legmegvetettebb bűnösök is megelőzik Isten országában a Mester tanítása szerint (Mát.21:31). Ők azok, akik nem értik, hogy Isten könyörületet akar, és nem a betű könyörtelen betartásával embereket "áldozni", megölve ezzel a törvény (eredendő ~ Jézus által a tudatban helyreállított) szellemét (Mát.12:7; 2Kor.3:6). Az ilyenekre mondta Ézsaiáson keresztül, hogy ha hallotok se értsetek, és ha láttok se ismerjetek, hogy ne értsetek a szívetekkel, mert csak a szívbeli hittel lehet Isten előtt megtérni, megigazulni és meggyógyulni (Mát.13:14,15; Róm.10:10).

De ők ennek ellenére tovább ragaszkodnak a híres Ész-hitükhöz, és nem térnek meg alázatban a sok elme-ismeretükből. Aki nem hajlandó az Ige előtt megalázkodni, azt maga az Ige fogja összetörni. Mert az elmebeli ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet ellenben épít, tehát  az Ige igazi ismerete a szeretet (1Kor.8:1;1Ján.4:8;). Az az Isten ítélete rajtuk – ahogy Jézus idézte a prófétát –, hogy a sok intellektuális tudástól nem láthatják: Istennek nem az agyunk teletömése számít, hanem a SZÍVBÉLI ISMERET. Mert a legnagyobb parancsolat első és legfontosabb helyén is ez áll: Szeresd Istenedet TELJES SZÍVBŐL... és csak később, ennek alárendelve jön az elmebeli szeretet (Máté 22:37)!

De sajnos ez túl egyszerű, magas szintű intellektualizmusuknak, ez szerintük szentimentalista érzelgősség, valami alacsonyabb rendű, idétlenekhez tartozó érzelmi alapú hit, ami hozzájuk nem méltó. És pontosan ezért, a leereszkedő, kevély és ítélkező szívállapotukért nem érthetik meg, hogy miről van szó valójában. Nem értik, hogy az isteni szív, amiről e tanításokban szó esik, nem egyenlő azzal az érzelmességgel, amit az emberiségbe erről programoztak annak e világi manipulátorai, akár sokszor a vallási tanokon keresztül is.

Szegények, ahogy az első századi írásmagyarázókra igaz volt Ésaiás 6:9,10; úgy ma is vannak önhitt csúfolkodók, akik nem láthatják a fáktól az erdőt. Ő rajtuk teljesedik az Ésaiás 28:10,11; hogy mivel külső szabályokkal és rendelésekkel kötözik meg az embereket, ezért dadogó ajakkal és idegen nyelven fog szólni az ilyen törvénykező, ítélkező néphez – egyszerűen el lesznek zárva a megértés lehetőségétől. Most is lehetnek, akik ezeket a sorokat olvassák, és kínainak hat számukra az egész, "idegen nyelvűnek" tűnik. Pál szerint ez jelül adatott nékik, hogy megtérhessenek hitetlenségükből, de ők ebbe is megütköznek mint elődeik Jézus idejében (1Kor.14:21-23; Csel.2:13). Milyen szomorú, hogy így kell lennie! Bárcsak fölrázhatnám őket, de nem lehet, mert ők nem akarják! A bölcseknek nem való az Isten bolondsága (I.Kor. 1:21).

Láthatod, Jézus nem volt vallásos félelemben, hogy kimerje mondani az igazat. Sőt, nem félt kifejezetten félre érthető vallási botrányköveket sem lerakni, amelyekbe a betű foglyai könnyen elbukhatnak. Hanem pontosan ez volt a módszere arra, hogy kiszűrje, kirostálja a szív- embereket, a kemény agyú emberek közül.

Aki a szabályok fogságában él, az törvényszerűen igazságtalan Isten előtt, mert az Ige szerint egy test sem igazulhat meg a Törvény cselekedeteiből, mert a Törvény a bűn-tudatot ébreszti és tartja életben (Róma 3:20). Pontosan a Törvény leplezi le az önigazolókat, mert akik a bibliai törvények megtartásával dicsekszenek (mindegy, hogy melyik szövetség „törvénykezéseivel”), azok még az Ószövetség szelleménél vannak leragadva, így nem ismerik a Kegyelem, az Elengedés Istenét, és ezért még hazug állapotban vannak(Gal.5:4).

Meg kell érteni, hogy a törvénykezés szelleme, "ellentétben" áll a kegyelem szellemével, ami a megbocsátás szelleme, és az ítélkezés szellemét – ami addig volt a népeken –, hatálytalanította. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a kegyelem, a törvény hideg, precíz, jogi-alapú kegyetlensége mellett nyer megfelelő értelmet és kontrasztot (yin-yang elv), ergo csöppet sem véletlen, hogy Isten megengedte a törvénykezést korábban! De a Törvény vége: Krisztus, aki teljes vala kegyelemmel, és az Ő Teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért (Róm.10:4; Ján.1:14,16). Magyarul, az Ítéletnek vége: a Megbocsátás, aki színültig teljes a büntetés elengedésével, és mi Ő belőle merítjük a vétkeinkre (=Isten tökéletes akaratától, természetétől való elhajlásainkra) azok elfelejtését, hogy ekként mi is elfelejtsük a vétkeket mind magunk, mind mások irányába. Lehet, hogy ez fájdalmas hír azoknak akik szeretnek önmagukra és másokra haragudni, de a még valamelyest érző szívűeknek ez igazi Evangélium/Örömhír! Csak az agyas, aki nem érti Isten erejének forrását, – aki még mindig a félelemkeltő büntetésben hisz – ezt nem meri elhinni.

(Itt megjegyezném: például a tarot-kártya rendszerének /ami nem mértékadó egy kereszténynek, de sokat elárul arról, milyen tudást rejtegetnek a nagyvilág elől bizonyos körök/ XX-as „Ítélet”-nevű lapján csak az áldott feltámadás szerepel, semmiféle véres kaszabolás, ami mutatja, hogy a hívőnek mit kéne jelentsen valójában az a félelmetessé tett „Végső Ítélet napja”. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lesz, akiknek abban a fajta ítéletben lesz része. Na de itt, a tudatban dől el, hogy mire hagyjuk magunkat kondicionálni, programozni, vezetni korábban, mert az ítélet kétoldalú, az ítélő kard kétélű).

Miután az előbb említett esetnél sokan elhagyták a Mestert, ki is fejezte, hogy ezt azért mondta úgy ahogy mondta, hogy nyilvánvalóvá váljon amit Ő amúgy is tudott: ki az akinek az Atyától van megadva, hogy Jézusban higgyen, és ki az aki a Törvény értelmezgetésében, és annak emberi forrásból való betartásával nyert isteni előjogokban, vagy megmentésben bízik ( Ján.6:64- 66; 5:38,39 ). Később láthatjuk, hogy a tizenkettőnek ez a kemény beszéd ugyanúgy hitpróba volt, mégsem botránkoztak meg Urukban, mert nekik közvetlen az Atyától volt kijelentésük (Ján.6:45,65-67). Ők a szívük szerint döntöttek, és nem a bibliai elme-ismeretük szerint. Kedves betűhöz ragaszkodók, ez példa arra, hogy a szívünkre kell hallgatni, nem a tanítások által előre beidomított elmére.. Az apostol-jelöltek is így tettek. És később kiderült, hogy nekik lett igazuk!

KI  IGAZÁBÓL AZ EMBER?

Visszatérve kiinduló kérdéskörünkhöz tehát, bennem megfogalmazódik a „dávidi” kérdés: ki a csuda valójában az EMBER, hogy a sok haszontalansága ellenére is, ennyire más mint az, ami körbe veszi? Mit keresünk mi itt? Ahogy az Ige fogalmazott: csodálatosan megvagyunk különböztetve az egész univerzumtól, és a "mély" ember, illetve ahogy fentebb vizsgáltuk, a gondolkodó ember is, érzi ezt! Anélkül, hogy tudnák, a szent iratokkal összhangban éreznek így még a "nem hívők" is, mikor azt tapasztalják: csak átutazók vagyunk, idegenek és vándorok ebben a világban.

Azt már vizsgáltuk, hogy az ember "anyaga", matériája a kozmosz elmúló porából épül fel, és ez jelenleg olyan fizikai törvényszerűségek alá korlátozza az életet, ami nem teszi lehetővé a folyamatos létezést e-világ rendszerében. Azt is megfigyeltük, hogy ez az embert nem érdekli, és akár gyakorlati (tudományos), akár elvont, eszmei formában, de a kitörést keresi a sötét elmúlás szorításából, a halhatatlanság irányába. Azt is megállapítottuk, hogy éppen e- totális ellentmondás miatt, lehetetlen hogy az ember "irreális", életet kereső természete, ebből az elmúlás realitását sugárzó természetből fejlődött volna ki. Ez olyan, mintha abban hinnénk, hogy összegyűjtjük a sok-sok SEMMIT, és ebből létrehozzuk a VALAMIT. Zárjuk le ezt a kérdést azzal, hogy  az élettelen, folyamatosan elmúló anyagból, nem fejlődhet ki élő, és folyamatosan élni vágyó szellem!

FOLYTATÁS következik

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.